Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

273

Az erkölc stanitmán y n ak bővítése.

Lásd Pünkösd után hatodik Vasárnapon a második rovatot.

Pünkösd után huszonkettedik Vasárnapon.

Evangeliom sz. Máté 22, 15 — 21.

Az időben: elmenvén a farizeusok, tanácsot tartanak, hogy megfognák Jézust beszédében a). És hozzája küldék a tanítványokat a herodianusokkal mondván : Mester ! tudjuk hogy igaz vagy, és az Isten útát igazságban tanítod, és nincs neked gondod valakire; mert nem nézed az emberek személyét b). Mond meg azért nekünk, mit állítasz : Szabad-e adót adni a császárnak, vagy nem c) ? Értvén pedig Jézus az ö álnokságukat, mondá: Mit kísértetek engem képmutatók d) ! Mutassátok meg nekem az adópénzt. Azok pedig elöhozának neki egy pénzt. És mondá nekik Jézus: Kié ez a kép, és a felül való írás? Mondának neki: a császáré. Akkor monda nekik : Adjátok meg tehát a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené az Istennek e).

Az evangeliomnak értelmezése.

a) Ha gonosz emberek kívánnak valakinek ártani mindenféle eszközt keresnek czéljoknak kivételére. Ezt tevék a fárizeusok is Jezus^ irányában. Minthogy tehát azt tűzték ki czélul, hogy Jézust a nép előtt minden tekintélyéből kivetkeztessék, s ez által öt megrontsák: különféle kikeresett eszközöket használták e szándokukat létesítendők. Fő lörekvésök volt, vagy Jézusnak erkölcsi viseletét vétkesnek vádolni, vagy tánitásában ollyasmit találni, a mi öt a tévedés gyanújába hozhatá. Azonban vá- dolhaták-e Jézust ezen ellenséges indnlatú emberek igazságosan bár legkisebb vétekről is? Nem voltak-e minden cselek vényei tiszták, és ártatlanok? — Vagy találtak-e tanaiban valamit, mit hazugság nélkül kárhoztathattak, vagy tévelygésről vádolhattak volna ? — Minthogy te II. Kötet. 18