Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
271 vábbi szereletére s jótéteményeire érdemetlenné?— Minél inkább köteles minden ember, Istenének a sz. gyónás alkalmával leendő javulásáról ünnepélyesen tett fogadását megtartani? Méltányos volna-e e legfőbb úr iránt; kinek egyedül köszönhetjük büneinktőli föloldoz- tatásunkat, kevésb hűséget mutatni, mint ember iránt? Nem vesztené-e el méltán Istennek minden tetszését hálátlanság, és az isteni kegyekkel való visszaélés által az illy visszaeső bűnös? S nem teendené-e magát tQvábbi kegyeire és irgalmára méltatlanná? 2) Méltányosság, aj Milly szerencsésnek tartaná magát azon ember, ki a rég keresett kincset végre föltalálná ? S milly igen őrizkednék azt ismét elveszteni? Az Istennek malasztja és barátsága bizonnyal számtalanszor többet ér minden földi kincsnél. Se barátságot nyeri meg a bűnös, ha lelkiismeretét igaz töredelmesség által megtisztította. Ki tegye-e tehát magát veszélynek azt - az isteni akarat ismétés megszegésével, s a már megbánt vétkeknek ismétlésével újólag elveszteni? Nem mutatná-e meg ezen esetre, hogy őt az Isten,s annak kegyei keveset érdeklik ? ó) Nem követne-e azon beteg nagy balgatagságot el, ki a nagy fáradsággal begyógyult sebet készakarva ismét fölszaggatná ? De váljon nem hasonló-e illy beteghez minden bűnös, ki lelkének begyógyult sebeit fogadásának megszegése által ismét veszélyeztetné. 3) Példa. Milly igen árt az embernek a tett jó fogadások teljesitésébeni hivtelenség, bizonyítják ama sokféle büntetések, mellyek Pharao királyra bocsáttatlak. Mert Isten helyett Mózesnek töbször megigéré Israel népének elbocsátását, s Ígéretét mindannyiszor megszegé. De végre saját vesztével tapasztalá mégis ezen állhatatlan király, milly kévéssé enged az Isten magával tréfálni, midőn egész késéretével a tengerbe fuladt. Móz. 2. k. 14.27. 4) Szentirati szöveg. Jobb volt volna mond a szentirat, az embereknek meg nem is
