Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
zz által javítani. És hogy mennybemenetele után se szenvedjenek hiányt üdvös tanitmányok s intésekben, apostolira bizla e szent foglalatosságot. Mindent megtett tehát, a mit egy jó atya, vagy gondos anya gyengéden szeretett magzatiért tehet. Igen, hogy javokra irányzott gondoskodását eléggé ábrázolja szinte a kotlós tyúkhoz hasonlítja magát a mai evangeliomban, melly csirkéit szárnyai alá szedi, és védi — Magatok is gyakrabban láthattátok Fiaim! milly vágygyal csalja össze illy anyatyuk szertebolygó csirkéit valamelly ragadozó madarat közelgetni látván , milly gondosan kiterjeszti fölé— jök szárnyait, hogy ama vérengző állatnak minden ellenséges megtámadásai ellen védje őket. — Szint olly szeretetdűs s tettleges vala azon fáradság is, mellyet az isteni Megváltó használt arra, hogy a tévelygő zsidókat igaz anyaszentegyházának védő szárnyai alá gyűjtse; erényes, és Istennek tetsző élet által magával egyesítse , s igy őket az örök kárhozatnak veszélyéből kiragadja. Azért is kiáltott fel olly szivrehatólag: Jerusalem, Jerusalem! — Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, mint atyuk egybegyűjti az ö csirkéit szárnyai alá, és nem akartad? Te hálátlan város! le még minden eddigi fára- dalmim daczára javithatlannak mutatkoztál. Ellenszegültél szeretetdűs tanitmányaim s vezérleteimnek. Meghiúsítottad minden- igaz s örök javadra irányzott szándokimat. Megvetetted végre magokat a boldogságod eszközlésére küldött oktatókat, és sikeretlenekké tevéd minden intéseiket. Jézus az ellenszegülő zsidókat e konokságuk büntetéséül azzal fenyegeti először, hogy pusziéin hagya- tik nekik az ö házuk, azaz, hogy ugyanazon Jerusalem városa, mellyben laknak , átadatik az ellenségnek , minden lakosaitól megfosztatik, szétdűlalik s felégettetik; másodszor, hogy tölök, mint elfajult gonosz fiaitól további segélyét megvonandja, s következőleg hogy öt előbb nem fogják látni, mint azon nap, mellyen e szókkal jövendnek elébe: Áldott, a ki az Ur nevében jő! Ez
