Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
227 zsollárból illy következményt vont: „Az atya nem szokta fiát urnák nevezni, mert a természet az atyát fiának igaz urává tette, s nem viszont a fiút atyjának urává. De Dávid lelkében, az az, isteni ihletésből a Messiást urának nevezi, mondván : Monda az Úr t. i. az Isten, az én Uramnak t. i. a Messiásnak: Ülj az én jobbomra, mig az ellenségedet zsámoly- 1 y á teszem a te lábaidnak, t. i. míg meg nem győzöm, s alád nem vetem ellenségidet. Miként lehet tehát a Messiás, ki Dávidnak ura, s kit az Isten annyira megdicsöitett, hogy jobbjára ültelé, miként lehet, úgy mond, csupán Dávidnak fia, s következőleg csak ember? Nem több-e tehát ennél, sőt nem több és elökelöbb-e, mint törzs atyja Dávid, következőleg nem-eigaz Isten?“ g~) E következmény olly meggyőző vol', hogy a jelenlévő farizeusok semmi kifogást sem tehettek ellene. Tanításának igazságát tehát hallgatólag el kellett ismerniük, és hogy kérdésével, mellyre felelni képtelenek valának, újólag meg ne szégyenítessenek, elhatározák, hogy inkább nem nyújtandnak neki többé okot kérdéseik által. Ezen órától fogva tehát egyik se merte közölök öt hasonló ravaszsággal megkísérteni. S igy ismét kiviiá— gosodolt, milly roszul szoktak ama szeretetlen törekvések végződni, mellyeket embertársunk ellen terjesztünk. Ki másokat csalni kíván, közönségesen maga csalatlalik meg Ez szolgáljon nekünk is tanulságul, hogy soha se bánjunk ravaszul embertársunkkal, ha nem akarjuk magunk ama kárt szenvedni, mellybe őket kívánnék dönteni. I. Rovat. I. Tartatom, megmutató a ravasz írástudónak, hogy az isteni, és (és felebaráti szeretetröl szóló parancsolat első a törje z u s xvényben , /megmutató a farizeusoknak a szentirásból, hogy a Mes- 'siás nemcsak ember, hanem Isten is egyszersmind. 15*
