Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
217 vasárnapokat nemcsak rósz cselekedetek által meg nem szentségtelenítik, hanem ezen fölül még jó és istenes müvek által meg is szentelik? Nem fogja-e őket mint hű és igaz hívőit malasztival gazdagítani? Nem örvendezteti-e meg viszont őket, valamint a kegyes atya áldást mond jó gyermekeire, kik neki örömöt szereznek; nem fog-e nekik foglalatosságikban kívánt előmenetelt engedni, szivöket malasztja által az erény és erkölcsösségre vezetni, s ez által ideig és örökké tartandó boldogságra vezető útjokal elkészíteni? — Oh milly dicső nyereség ez olly keresztényekre nézve, kik idején hozzá szoknak az Istennek minden napját, mint Urok különös dicsőítésére szántat, szentségben s jó cselekedetekben tölteni! Gyarapodnak hitök iránti tiszteletben, s a hitkölelességek teljesítésének ügyességében; korán keresztény és erkölcsös cselekvényekre ébrednek; tulajdon akaratjokat az Istenéhez mérik; mindinkább idegenkednek a gonosztól; munkás keresztényekké képezik magokat, mi által megnyerik az Isten és embereknek szeretetét. 4) Példa. Milly igen felbuzdithat bennünket az első keresztények példája, hogy az Isten, és egyháztól megállapított nyugnapokat szent, és istenes cselekedetekben töltsük! — Ök, kiket méltán atyáinknak nevezhetünk, vasárnapokon közös helyen szoktak összegyülekezni, s itt a napnak legnagyobb részét Istennek egyhangú dicséretével, sz. könyörgésekkel, s épületes ta- nitmányok hallgatásával tölteni. Minden nyugnap nálok a szentség, áhitat és kitűnő buzgósának napja volt; napja a szentségek méltó felvételének, napja a szűkölködő embertársuk iránt minden gyakorolható irgalmassági cselekedeteknek. E végsőt maga sz. Pál is ajánlja a korabeli hívőknek: A beszedett alamizsnák felöl pedig,méllyék a szentekért (szűkölködő keresztényekért) lesznek a szombatnak első napján, kiki mind közöletek magánál külön rakja,