Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
194 2) Méltatlanság. Az Isten legfőbb, s szeretetre legméltóbb javunk, legfőbb Urunk és teremtönk, legjobb atyánk és jóltevönk, kinek tiszteletére és szolgálatára egyedül teremtettünk, kinek minden jót tulajdoníthatunk, s a ki egész szeretetünket határtalan joggal megérdemli. Nem méltatlanság-e tehát e legfőbb urat valamelly csekély teremtésnek utána helyhezni; a leg- tökéletesb, s szeretetre legméltóbb jól kevésbé szeretni, mint valami múlandó nyereséget; a legjobb, s legkegyesebb atyát hálátlanul megbántani csekély nyeremény, vagy érzéki, gyakran mitsem jelentő gyönyörűség végett? Nem volna-e ez igaz megvetése az Istennek, vakmerő kevélység s vétkes hálátlanság legnagyobb jóltevönk kegyessége iránt? 3) Kár. Ki az Istent megveti, viszont megveltetik Istentől; ez szent, de iszonyatos igazság. Méltán megbünteti tehát Isten azon embereket, kik öt hiú nyereségnek, kevés szempillanatokig tartó örömnek vagy érzéki gyönyörnek ufánahelyhezik : kik kurta nyeremény kedvéért nem félnek öt vétekkel megbántani; s következőleg Istenök nyilvános megvetésével a földi nyereményt istenitni. Milly gyakran megtörténik illy embernek méltó büntetésére, hogy vagy a reméllett nyereséget el nem nyeri, vagy habár azt el is nyerte, előbb elveszti ismét, semmint gondolná, s igy rósz cselekedetének legcsekélyebb hasznát sem veszi? A lélek - ismeret szorongása, a megérdemlett büntetéstöli félelem és ijedség közönséges érdeményei a bűnnek; s igy a rövid érzéki gyönyör, mellyet élveztünk, más részről tízszeresen megkeserílelik. 4) Példa. E kárnak példáját első szüléinkben látjuk. Ezek az ártatlanságnak boldog állapotában éltek, de Istenek kívánván lenni e földön, az engedetlenség bűnét követték el, mi által azonban nemcsak e kivánt előnyt el nem nyerték, hanem ártatlanságukat, ezenkíil az Isten kegyelmét, s az édent is, mellyben laktanak,
