Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
182 ád gyermekeinek, hogy lássa váljon habozás és ellenmondás nélkül engedelmeskednek-e. Minthogy pedig a poklosak kétkedés nélkül engedtek Jézus parancsának, s hathatós segélyében helyhezett bizalmok nem csökkent, megjutalmazta őket csodálatos tisztulással, melly várakozásukon fölül űtjokban történt meg rajtok. Mert lett midőn mennének — mond az evangeliom—meg- t i s z t u 1 á n a k, az az, észrevétlenül hagyá el őket a pok- losság, s mielőtt a papokhoz érkeznének, tökéletes örömükre egészségesek voltak. Erkölcsi emlékeztetés. Illy szerencséssé teszi az embert a kész engedelmesség, mellyel Istenének parancsait teljesíti ? Illy hasznot hajt neki a jó szándok- bani állhatatosság, ha t. i. ahhoz minden kisértés daczára hü marad? — Még nyomorainak, Ínségeinek közepette is, midőn menthetlenül veszve gondolja magát, gyakran az Istennek természetfölötti segélyét tapasztalja, melly öt kétes helyzetéből csodálatosan kiszabadítja. e~) Ugyan kinek tulajdonithaták e poklosok, látván hogy várakozásukon fölül megtisztultak, csodálatos meg- gyógyulásukat? Ki volt legnagyobb s egyedüli jóltevö- jök? — Nemde Jézus? — S nem kötelességünk-e mindig legnagyobb hálával lenni jóltevöink iránt? Nem vol- tak-e tehát ezek is kötelesek egészségüket visszanyervén, szabaditójoknak gyógyulásukat megköszönni? — Azonban csak egy vala közölök, s az is samariai, tehát tév- hitfi, ki jóltevőjének köszönetét mondott. Ez tüstént visz- szasietett, Jézusnak lábaihoz borult, hangosan dicsérte és magasztalta az Isteni, és teljes szivéből köszönte az Üdvözítőnek vele éreztetett kegyességét. A többi kilencz nem indúlt meg példájára, hanem elmenének útjokon bemutatandók magokat a papoknál, s megfeledkeztek hálával lenni az iránt, kit szerencséjük szerzőjének kelle tartaniok. Erkölcsi Jegyzet. Milly szép'és dicséretes cselekedet ez a samaritánustól, ki olly élénk háláérzetet
