Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

166

II. Erkölcstanitmány. Jó cselekedeteinket soha se gyakoroljuk olly czélból , hogy azokért dicsértessünk.

Átmenet az erkölcstanitmányra.

Miért tillá meg1 Jézus a népnek a siketnémán gyakorlott csodát elterjeszteni? Tán hiú dicséretet vadászott ezen irgalmassági cselekedet által? — Nem adá-e inkább legdicsőbb példáját az alázatosságnak, jó cselekedeteket gyakorolván ? S nem tanított—e ezzel bennünket is, hogy soha se végezzük azokat hiú dicsvágyból? Mit kell tehát e példából tanulnunk?

Az erkölcstanitmánynak bővítése.

1) Hasonlat. Nem volna-e balgaság, ha a művész valamelly munkát, mellyért nagy jutalmat nyerhetne, megvetvén ezt, csekély árért végezné? Nem volna-e e férfiú ön magának ellensége ? — Ugyanezt cselekszik azok is, kik a jó cselekedetet, mellyért gazdag jutalmat nyerhetnének az Istentől menyekben, földi és múlandó dicsőségért végzik, s azt illyetén csekély áron adják el.

2) K á r. Valóban igen árt magának az ember, ha a jót hiú dicsvágyból gyakorolja 1) Minden érdemét elveszti az Isten előtt, következőleg a majdan várandó jutalomnak igényét is. 2) Gyakran ön magát csalja meg, ha reményét az emberekben helyhezi, minthogy ezek ritkán adják meg az érdemmel felérő tiszteletet. Gyakran ugyanis nem látják a rajtunk található jót! gyakran felingereltelnek ellenünk vak előítélet, vagy némi ellenséges indulat által annyira, hogy a legfeltűnőbb s legérdemesebb dologban sem igazságosak irántunk? Avagy annak hatalmában áll—e mindenkor a dicséret, ki azt óhajtja? nem függ-e annak akaratjától, kitől azt mutattat- ni kivánnók? S igy, ha az emberi tiszteletre vágyakodó azt esetlegesen meg nem nyeri, minthogy isteni jutalomra