Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
155 Nemde az alázatosaknak ? Tarthatnátok-e tehát e ma- lasztra igényt, ha egyik, vagy másik közöletek tökéletesebb tulajdoni végett többi iskolatársait megvetné? Váljon alázatból származnék-e ez ? Mások fölé emelkedje- lek-e tehát valaha jó tulajdonítok végeit? Az erkölcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Nem volna-e igen oktalan azon gyermek, ki azért emelné magát társa fölé, mivel atyjától szebb öltönyt kapott mint amaz? De kinek ajándoki az embernek jó tulajdonai, vagy elmelehetségi? Nem-e az Istennek meg nem érdemlett ajándoki ? S nem osztogatja-e azokat legjobb atyánk kinekkinek tetszése szerint? Milly esztelenség volna tehát, e meg nem érdemlelt ajándokok végett magát jobbnak tartani másoknál, vagy megvetni azokat, kik nem nyerték olly mértékben és tökélyben az Istentől, mellyben mi? Micsodád vagyon pedig ember, mond a szenlirat, a mit nem vettél? Ha pedig vetted (mint meg nem érdemlett ajándékot) mit dicsekedel (s emeled mások fölé magadat) mintha nem vetted volna? Kor- 1. 1. 4, 7. 2) Méltatlanság. Van-e oka a művésznek ke- vélykedni azért, vagy magát alkalmasabb embernek tartani, mert tökéletesebb eszközei vannak, mint másnak? Nem-e ezeknek jó használata mulatja inkább a művésznek tökélyét? — Úgy kinek sincs oka csupán jobb tehetségeiben kevélykedni, minthogy ezek az embert magokban nem boldogítják, hanem csak azoknak jó használata, és azon kiképezés, mellyet állalok lelki erőinek ad, kölcsönöznek neki valódi érdemet. Jó belátás, eredeti' elmésség s észlehetség csupán eszközei a tökéletességnek. Azonban az ipar, jó erkölcs és tisztesség teszik az embert valódilag szeretetre méltóvá. 3) Kár. És milly jogszerűn vonhatná meg a ke- vélyeknek ellenálló Isten ama gyermektől is áldását, ki
