Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
148 kozónál ajánlja öt mint emberbarátot, s e résztvevő felebaráti szeretet által Istennek is kedvébe jár. 3) Kár. A ki ellenben felebarátjának akár jó,akár rósz sorsa iránt közönyös, vagy neki roszat kíván, szerencsétlenségén titkon örvend, vagy nyilván is tanúsítja fölötte kárörömét, eléggé megmutatja, hogy nem bír emberi érzettel, minek következtén nem érdemes, hogy az emberek közé számláltassék. Minden, ki nemesebben s okosabban gondolkozik nálánál, öt mint ember- gyűlölőt viszont gyűlöli, s még azok is, kik különben becsülik, lehetlen hogy ne utálják szeretetlenségét. S igy legjobb embereit teszi elleneivé. De hányszor úgy intézi az Isten is, hogy ugyanazon szerencsétlenségbe essék, mellyet felebarátjának kívánt? S valóban méltó büntetés ez, mellyel öt az Isten szeretetlensége s káröröme végett fenyíti. E mellett milly szégyenére válik, hogy ugyanazon hibában találtatott, mellyet azelőtt bűnhődő társában kárhoztatott? — A más kárán örvendő tulajdon szerencsétlenségében is annál kevesebb résztvevőkre találand, minél kevesebbek iránt mutatott részvétet szerencsétlenségökben. 4) Példa. Jonathás nemes és résztvevő szivvelviseltetett az atyjától gyűlölt Dávid iránt; mert a mint Saul őt gyűlöletből halálra kereste, Jonathás nemcsak sajnálkozott barátjának szomorú helyzetén, hanem közbe is vető érte kérését atyjánál, s mindenkép iparkodott Dávid részére megengesztelni. Kir. 1. k. 19—20, 32. Ezt cselekedjék jó és emberszeretö gyermekek is, ha látják, hogy társaik valamelly hibájok végett büntetést szenvednek. Nem mintha az elkövetett vétket helyeselnék, vagy társuk javulását nem óhajtanák; hanem csupán emberbaráti kötelességből a helyett, hogy alacson kárörömnek adnák által magokat, kérjék érettök elöljáróikat legalább biintetésök enyhitósét kieszközlendők, s ezzel nem a hibát, hanem az embert, ki azt szerencsétlenül elkövető kimentendök.
