Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

145

Isten tiszteletére? S mi által tiszteltetik az Isten inkább, mint ajtatos ima által? Ellenben mi állal becstelenítetik meg inkább, mint tiszteletlenség s kicsapongás által? — Mit cselekedjünk tehát a templomban, hogy azt rendeltetése szerint használjuk? És mitől őrizkedjünk, hogy azt meg ne szentségtelenílsük ?

Az erkölcstanitmánynak bővítése.

1) Hasonlat. Illendő volna-e valamelly előkelő föurat tulajdon házában tiszteletlenséggel illetni ? Nem venné-e ezt ezen úr igen rósz néven ? S nem ártana-e sokat magának azon ember, ki azért jelenik meg előtte, hogy neki kérelmét benyújtsa? — Valahányszor az istenházába lépünk egyszersmind mindenek fő ura és te- remtöje előtt állunk, kinek legmélyebb tisztelettel tartozunk. Nem volna-e bűnös vakmerőség e legfőbb urat ama helyen, hol őt leginkább tisztelni, és kérelmeinket elébe tejeszteni szoktuk, tiszteletlenség, pajkosság s kicsapongás által megbántani? Nem ingerlené-e ez fel irántunk méltó haragját? És nem ártana-e nekünk igen nagyon azt ellenségünkké tenni, kinek malasztja és segélye ideig s örökké-tartandó boldoságunk eszközlésére annyira szükséges?

2) Példa. A mint Mózesnek az Isten Hóreb hegyén az égő csipkebokorban megjelent, igy kiálta föl távolról: Old le a sarutlábaidról, mert a hely, mellyen á 11 a s z s z e n t. És Mózes e szavakra a nagy tiszteletből arczra borult, és nem merte szemeit fölemelni az Istenhez. Móz. 2. k. 3, 5. A tisztelet és áhitatnak e példáját kövesse minden gyermek, ha a templomba jő, és tisztelje tüstént minden kitelhető módon az Istent a tiszteletére rendelt házba lépvén. Mondja mindenkor ön magának: A hely, mellyen állasz, szent,Istennek szentelt s áj tatosságra rendelt. Serkentse tehát magát a mennyire tudja kitűnő tiszteletre az istenII, Kötet. 10