Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
131 sincs az ég alatt olly hiú és mulandó mint a kincs, melly gyakran reménységünk ellen valamelly szerencsétlen eset által rögtön elvész. Azért soha se is függeszszük reá szivünket, hanem oszszuk meg szívesen annak nélkülözhető részét szűkölködő embertársunkkal, s szerezzünk általa igaz javat és érdemeket az Istennél. 2. Erkölcsi értelemben. a) Egyes szavak értelme. A gazdag férfiú vagy családatya az Istent, a sáfár pedig minden e földön élő embert jelent. A sáfárság vagy j a- vak, mellyek urától a sáfárra bízattak, részt a lelki tehetségeket és erőket, részt a testi adományokat vagyis a szerencsejavakat jelentik, mellyeket Isten az embernek igazságos használatul kölcsönzött. A javak el- tékozlása alatt értjük a visszaélést, vagy az isteni adományoknak sok emberek részéről történt elhanyag- lását, az adandó számvetés által pedig ama számadást, mellyel a reájok bízott javakról minden emberek adandnak majdan legfőbb birájoknak a végső ítéleten. ú) Az egész példabeszéd értelme összefüggésben. Az Isten, minden javaknak ajándékozója, minden embernek három lelki erőt ada ; de némellyek- nek ezen fölül szerencsejavakat, vagyont, tiszteletet és tekintélyt is, miszerint e reája bízott javakat — boldogságának eszközeit, valamint saját, úgy embertársainak szerencséjére is alkalmatosán használja. Sokan azonban roszul használják e nekik kölcsönzött javakat, vagy elhanyagolván azokat és használatlanul hagyván mint azok, kik lelki erőiket kellőleg ki nem művelik, vagy roszra fordítván mint azok, kik szerencsejavaikkal csak érzé- kiségöket elégítik ki a nélkül, hogy szűkölködő embertársaikon is segítenének. A végső napon számot kérend az Isten mindenkitől adományainak használatáról. Szerencséje annak, ki nemcsak tulajdon, de embertársainak 9*
