Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
115 jén csekélyebb készséggel teend-e szolgálatot embertársának , mellyel neki mint ember, keresztény s az Istentől alapított társaságnak tagja tartozik? Váljon kevésbé fogja-e magát iránta kegyes és jótevőnek mutatni, mint egyik esztelen állat a másik iránt, vagy mint egy élettelen teremtmény csupa természeti rendeltetésből teremtménytársa iránt? 2) Méltányosság. Nem kötelez-e a természet törvénye és az Isten nyilvános akaratja arra, hogy felebarátinkat s rokoninkat tetleg szeressük? De mit tesz felebarátunkat tetleg szeretni? Nem-e azt jelenti, hogy neki jót kívánjunk, s mind azt örömest megtegyük, mi reá nézve kellemes és hasznos? Nem mondja-e az Üd- vözitő: Mindeneket a miket akartok, hogy műveljenek nektek az emberek, ti is meg- cselekedjétek nekik? Máté 7,12. Ámde mi kedvesebb és hasznosabb szükség idején minden embertársunknak ? mit kíván nagyobb vágvgyal tőlünk mint azt, hogy iránta kegyes és szolgálatra készeknek mutatkozzunk ? Már ha kötelesek vagyunk embertársunkat tetleg szeretni: mind azon jótékony segélyek s barátságos szolgálatokban részesítni kell öt, mellyeket ön magunknak általa tetetni óhajtanánk, ha az ö helyzetét s szükségét tapasztalnók. 3) Haszon. Az irgalmas, jóindulatú ember viszon- szeretetet s minden lehető szolgálatot várhat azoktól, kikkel ereje szerint jót tett. Mindennapi tapasztalás által megerősített igazság t. i. hogy az emberek látván, mikép rajtok segíteni hajlandók vagyunk, rajtunk is szívesen segítenek szükségünkben. A melly mértékkel t. i. mi nekik mérünk, azzal szoktak ők is viszonmérni nekünk. A ki tehát baráti, játszótársi s egyéb emberek iránt kegyes szokott lenni, az biztosan számolhat azoknak viszo- nos hajlandósága s jótékonyságára. Emberbarát melléknévvel tiszteltetik meg, s mint illyen mindenkitől szerettetik; sőt még azok is, kik nem képesek neki szüksé8*
