Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
109 hol élelemszerek nem találhatók, a népet kenyérrel kielégíteni. Erkölcsi jegyzet. Hogy Jézus tanitványi a kevéssel ezelőtt történt hasonló csodáról nem emlékeztek, a fölött épen nem kell csodálkoznunk, ha megfontoljuk, hogy még akkor nem voltak a sz. Lélektől fölvilágosítva, s nem volt tökéletes fogalmok Jézus istensége felöl. Azonban minden esetre feltűnő és sajnos, hogy némelly keresztények, kik mégis Isten hatalmas gondviseléséről Intők tanitmányai által eléggé meglanit- vák, sőt annak jótékony segélyét különféle esetekben tapasztalták is, szükség s veszély idején abban olly kevés bizalmat helyheznek, hogy mibe se vévén a már nagy számmal nyert isteni jótéteményeket, gyakran mindjárt kétségbe esnek. d) Hogy tehát tanitványinak valóban megmutassa, miszerint se hatalmán, se akaratján nem múlt az éhes sokaságot szükséges eledellel kielégíteni: megkérdezé őket hány kenyerük van ? Nem mintha ö ezt nem tudta volna, — mert mit nem tudott mindentudó Isten lévén — hanem hogy e kérdés által annál inkább figyelmeztesse ama csodára, mellyet művelendő volt, s hogy ama véleményt is támaszsza bennük maga felöl, miszerint képes bármikor csekély segédszerrel sokat és nagyot művelni. A tanítványoknak kéznél lévő elesége igen kevés volt, ugyanis azt felelék, hogy csak hét kenyerük vagyon» é) E kevés kenyér azonban elegendő volt annak hatalmas kezében a négyezerre menő sokaságnak kielégítésére , ki jelenleg is a földbe vetetett kevés gabna- szemeket annyira szaporítja, hogy azok gazdag aratást hoznak, ki összes teremtményeinek mindenütt elégséges eledelt nyújt. Miután tehát Jézus megparancsolá a népnek, hogy telepednék le a földre, vévé a hét kenyeret nehány kéznél volt halacskákkal s hálákat adván érte mennyei atyjának, inegáldá s a nép ele téteté. Ezen
