Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

82

Nem lávoztathatta volna-e el magától e szegénységet? vagy talán irántunk való szeretetböl önkéntesen szenvedte azt? Tehát s i. t.

Átmenet az erkölcstanítmányra.

Váljon megérdemlelte volna-e Jézus, hogy szegénységéért megvettessék? — Nem maradt-e minden szegénysége mellett is imádandó Istenünk? — Valami gonosz és utálatos-e tehát a szegénység? Már ha vala- melly igen szegény tanulótársunk van, kit mint Jézusnak atyjafiát s e szerint mint saját atyánkfiát is kell tekintenünk, szabad-e öt megvetnünk ?

Az er köles tan i tmány nak bővítése.

1) Hasonlat. Ha valaki a drága követ azért becsülné kevésre, mivel foglalata silány, igen oktalanul cselekednék, mert a kőnek becsét csak külszin után Ítélné meg s ócsárlaná. Ép illy oktalan lenne az is, ki embertársát csupán azért tartaná csekély s megvetendőnek, mivel szegény szülői vannak, mivel alacson származású. — Az embernek valódi becse nem kültehetségben, gazdagságban , nemes származásban, hanem a szívnek jóságában és jámborságában rejlik. Ez azonban igen gyakran kopott vagy rongyos ruha alatt szint olly könnyen föltalálható, mint nem ritkán az arany és bársony rósz szivet takar.

2) Méltatlanság. Nem egyenlő-e Isten előtt minden rend és rang? S nem-e úgy teremtménye a szegény, mint a gazdag?—A ki tehát a szegénységet megveti ellenszegzi magát Isten bölcs rendelésének. Ezen felül a szegénység magának Jézus Krisztusnak állapotja, ki érettünk, mint tudjuk, legnagyobb szegénység és szü- kölködésben született, ki egyszersmind egész életében olly szegény volt, hogy tulajdon vallomása szerint nem volt helye, hova szentséges fejét lehajtaná. Apostolai se