Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
58 eszköz, melly által az Úr az embereknek szivébe akar jutni, és ezt Isaiás próféta Jánosról már rég megjövendölte. f) A nyilvános keresztelést, és tanítást a zsidók olly dolognak tárták, melly véleményök szerint nem va- lamelly közönséges emberhez, hanem legalább is vala- melly nagy prófétához illik. Mivel tehát János saját vallomása szerint se Megváltó, se Illés, se más próféta nem volt, igen különösnek tetszett nekik, mint tulajdonítható magának a keresztelésnek jogát. Mi okra nézve megkérdezték öt, kitől hatalmaztatott légyen föl, s miért keresztelné meg az embereket. g~) János keresztsége nem volt egy mivoltú Jézus keresztségével. Nem volt az magában szentség, s nem is volt büntörlesztö ereje, hanem csupán töredelmesség- re serkenté az embereket, melly által megbocsátattak bűneik, s e szerint csak előképe és jele volt Jézus ke- resztségének. Ez okbólmondá János: Én csak vízben keresztelek s. a. t. Mi annyit tesz: az én kereszlsé- gem nem egy erejű azéval, ki utánnam jövend. Ez az, ki érvényesebb kereszlségben részesítené s a sz. Lélekkel kereszlelend meg benneteket. Ez már közöttetek állott, midőn valamint a nép, megkereszteltette magát általam, de ti öt még nem ismeritek s azért nem is tudjátok becsülni. Én azonban igen jól ismerem, s tudom hogy sokkal előbb létezett nálamnál, mivel öröktől igaz Isten: én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjjait megoldjam, az az, hogy szolgája legyek; mert a saruszíjjak megoldása a szolgáknak kötelessége vala. Erkölcsi jegyzet. Milly tisztelettel szól itt János Jézusról, megismervén annak istenségét! — Milly igen megalázza magát előtte, méltatlannak tartván magát, hogy szolgája legyen! — Nem kötelességünk-e nekünk is Jézusról s annak sz. hitéről mindig legnagyobb tisztelettel szólani ? Ne hallgassuk-e hitoktatás alkalmával az ö igéit legnagyobb alázattal ?
