Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

46

Az erkölcstanftmánynak bővítése.

1) Hasonlat. Ha valaki arra tanítana meg bennünket, miként lehelne századokig egészséggel s boldogul élni, milly figyelemmel, s vágygyal hallgatnék előadását e mesterséget megtanulandók? — Annál figyelmesebben hallgassuk a hitoktatást, minthogy az nemegy időre, hanem egész örökségre terjedő boldogságunkat tárgyalja.

2) Haszon. A hitoktatásnak figyelmes hallgatása sokféleképen hasznunkra lehet. Azáltal először szent hitünk lényeges ágazatira tanítatunk, mellyeknek alapos ismerete nélkül lelkünk üdvét hiába várnék. Továbbá olly igazságokat is hallunk, s olly jó oktatások véset- nek szivünkbe, mellyeknek teljesítésétől függ egész bol dogságunk. Istentől malasztot nyerünk , melly isteni világossággal árasztja el lelkeinket, megindítja és javítja sziveinket, táplálja elménket, s bennünk azon üdvös el- lökélést szüli, hogy parancsa szerint fussuk le földi pályánkat. Megmutatjuk egyszersmind, hogy az Istent, s szent igéit mélyen tiszteljük, mi által mint jámbor növendékek erkölcsös embereknek szerétét is megnyerjük. Végre sorsosinknak épületére vagyunk, s közvetett okai ama haszonnak, mellyet ezek a hitoktatásból merítenek.

3) K á r. Ha ellenben hitoktatás alatt figyelmetlenek vagyunk, ártunk ezáltal a) magunknak, elmulasztván részét ama tanításnak, melly leglényegesb, s legfontosabb minden egyéb tanítmányok közt; £) megvetvén tanítását magát az Istent vetjük meg, miáltal kegyeit vesztjük el. E kegyvesztéssel fenyegeti a késedelmest szent Jánosnál 12-,48. mondván: A ki engem megvet, és be nem veszi az én igéimet: vagyon, a ki megítélje ötét. A beszéd mellyet szólottám, és a mellyet ö szándékos figyelmetlenséggel megvetett, az Ítéli meg ötét az utolsó napon. Az