Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

42

Nem akará t. i. Jézus azt, hogy csak bizonyos ember- felekezet, — mint pl. a zsidóknál a farizeusok, és sa- duccaeusok — vezettessék az igazság ismeretére, nemcsak az előkelőknek s gazdagoknak hirdeté tanítását, hanem a szegényeket se szégyenlé maga elébe bocsátani, kiket épen úgy mint amazokat, tanitványinak sorába igtatni s üdvözíteni kegyeskedett. — Vissza kell-e tehát magunkat a szegényektől vonnunk, kikről Jézus olly buzgó szeretettel gondoskodott?—Vagy ugyan inilly embert zárjunk ki szeretetünkböl?

T) Mitsem használt volna azoknak, kiknek az evangeliom hirdettetek, Jézusban csodamüvei miatt hinni, ha későbbén látván, hogy e Jézus nem valamelly földi uralkodónak ,—mint azt a Messiásról a nép közönségesen gondolá — hanem egy csekély, szegény és üldözött embernek alakjában jelenik meg, benne helyhe- zett hitöket elvesztették volna. Azért monda Jézus: Boldog a ki én bennem meg nem botránkozik. Máté 11, 6. az az, boldog az, ki emberek közti csekély állapotom, rajtam észrevett szegénységem, a szenvedendő üldözések, fájdalmak s éktelenségek miatt, mi több az önkénytesen szenvedendő gyalázatos halál miatt nem vesz okot azt gondolni felőlem, hogy én nem vagyok a Messiás, nem vagyok igaz Isten. Azoknak tehát, kik most csodaműveim miatt hisznek bennem, mindig meg kell hitöket tartani, ha kívánnak üdvözölni.

g) Miután Jánosnak tanítyányi a nyert válasz után visszatértek tanítójukhoz, Jézus a nép' előtt Jánosról kezde beszélni, hogy vele e nagy férfiúnak kilétét megismertesse. S ugyan mit szólott Jézus a népnek János felöl? Talán a mi ártalmára, vagy szégyenére válhatott volna, mint gonosz emberek távollévő embertársukról beszélni szoktak? Nem, dicséretest mondott felőle oktatásul nekünk, hogy távollévőkről mi se beszéljünk mást, mint csupán dicséretest.

K) Sokan azok közöl, kik ezen alkalommal Jézust