Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
393 látta, vagy hallotta? Illy embereket közönségesen szem- s fültarníknak nevezünk, és tanúságukat bizonyosnak tartjuk. Váljon nem voltak-e Jézus tanitványi valódi szem- s fültanúi mesterök isteni müveinek? Nem társal- kodtak-e folyton vele, mióta őket apostolinak, és meghitt barátinak választó? Nem látták-e a sok csodákat, mellyeket müveit? Nem hallották-e a legüdvösebb tanit- mányokat szájából? Nem tehettek-e tehát csalhatlan bizonyságot istenségéről, minthogy Jézus egész életét, és minden cselekvényeit ők ismerték leginkább? — És valóban tettek is illy bizonyságot az apostolok isteni mes- terökről, a mint a sz. Léleknek vétele után az egész világon elszéledtek, és minden helyeken hirdették ta- nilmányinak igazságát. Péter az apostolok főnöke, így szólott egykor a zsidók tanácsa előtt, melly őt hite végett kérdésre vonta: A mi atyáink Istene föltámasztotta Jézust, kit ti megöltetek, és fejedelmül és Üdvözítőül fölmagasztalta az Isten az ő jobbjával, és mi tanúi vagyunk. Ap. cs. 5, 30 — 32. Erkölcsi emlékezteiés. Ama bizonyság, mellyet az apostolok Jézusról tevének, ennek dicsőségét előmozditá az emberek között. Ne ébreszszen-e bennünket is e példa, hogy az Istennek, és sz. hitünknek dicsőségét mi is mindenkor hasonló buzgalommal mozdítsuk elő? — Azonban mi által fogjuk e tisztünket inkább teljesíteni, mint ha egy részről mindig védendjük hitünket, azt soha meg nem vetjük, nem csúfoljuk, vagy az egész világ előtt őszintén megvallani nem szégyen- lendjük; más részről pedig azt, mit szájjal vallunk, tettel is teljesítjük, és épületes jó erkölcsök által, leginkább idegen vallásuak jelenlétében, magunkat úgy vi- selendjünk, mint jámbor keresztények, s az igaz hitnek tisztelői és követői? c) Azonban kedves volt-e mindenkinek az apostolok tanúbizonysága Jézus felöl? Nem kellett-e ezért