Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
389 cselédjének hű szolgálatit? Vagy melly jó atya nem örvendezteti meg viszont gyermekét, ki neki örömöt törekszik szerezni? Szintúgy az Isten, ki minden jót megjutalmaz, a mi buzgalmunkat se hagyandja jutalmatlanul, mellyel minden tanodái foglalkozásinkat tiszteletére szenteljük, hanem áldását hintendi reájok, hogy azokat tulajdon javunkra nagyobb előmenetellel gyakorolhassuk. Segélyével gyámolitand vállalatinkban, könnyebbítend fáradalminkon, elháritand minden elögördülö akadályokat, kellemessé várazsolandja a kellemetlent, s czélhoz vezetendi minden törekvéseinket. S váljon nem tetszik-e kellő szorgalommal végzett tanodái munkánk tanítónknak is, vagy a tanodák fölügyelőjének, igazgatójának? Nem szerez-e az a szorgalmatos tanulónak tetszést és becsületet? Nem segíti-e elő elmetehelségeinek kiművelését? Nem tetemes hasznú-e tehát reá nézve ezen iparteljes foglalkozás már magában véve? Ha tehát minden tanodái foglalatosságot Isten kedvéért, és Jézus nevében lehető szorgalommal végzünk, s illyetén Isten tiszteletére munkálkodunk: nem munkálkodunk-e ekkor egyszersmind saját javunkra is? 4) Példa. Milly szerencsések ama vállalatok, mellyek Isten nevében végeztetnek, tanúsitá már az ó frigyben az ifjú Dávidnak, az öt erőre sokkal felülmúló Góliálhthali viadala. Mert a mint az ütközet előtt ez amazt Isteneinek nevében szidalmazta, Dávid igy szólott hozzája: Te ugyan karddal, és dárdával, és pajsz- zsal jösz reám, én pedig a seregek Urának, az Israel seregei Istenének nevében megyek reád. És milly igen tetszeti légyen az Istennek az ö nevében bízó ifjúnak jámbor szándéka; s milly tét— legesen segítette légyen öt e csupán az ö dicsőítésére fölvállalt ütközetben, megmutatá a szerencsés eredmény. Mert Dávid az óriást a homlokára irányzott kővel földre sújtá, és tulajdon kardjával szegte le nyakát. Kir. 1. k. 17, 51.
