Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

378

szüksége vagyon, tartózkodás nélkül hozzája folyamodni? millv szívesen használandná ö ezen alkalmat? — A mi legjobb mennyei atyánk megengedte, hogy valahányszor szükségben vagyunk, bizodalmas imánkkal hozzája forduljunk. Jézus Krisztus is int bennünket apostolai állal , hogy minden alkalommal bizalomteljesen imádkozzunk , és biztosit könyörgésünk meghallgattatásáról, ha azt az ö nevében nyújtjuk be. Nem lennénk-e tehát legérzéketlenebbek, ha minden lehető esetben e dicső alkalmat javunkra nem használnék ?

2) Méltányosság. Az imádság egyik hitünknek legfőbb kötelességei közöl. Ez által tiszteljük az Istent, ki tőlünk minden lehető tiszteletet érdemel. Ez által öt legfőbb urunknak s jótevőnknek ismerjük, s tőle való függésünket tanúsítjuk. Az imádság Istenhez vezeti, és emeli lelkünket, és tanít felőle bizalommal gondolkozni. Azon gyermek tehát, ki szívesen és gyakran imádkozik, világosan tanúsítja, hogy szívesen szól az Istenhez, s szereti annak társaságát. De váljon mi méltányosb, mi üdvösb ennél?

3) Haszon. Mellyik jó atya nem veendi szívesen, ha gyermeke minden alkalommal nála keresend ótalmat? Nem kedvelendi-e öt e nyiltszivüségeért, s nem gyá- molitandja-e segélyével? Isten is igy szeretend bennünket, ha szokásba veszszük minden bajainkban nyiltszivüleg, és fiúi bizalommal kegyességéhez folyamodni. 0 se fogja szükségeinkben a megkivántató segélyt megtagadni. Milly édes vigaszszal töllendi el néha lelkeinket az imádság által? Milly igen megkönnyítendi szomorú helyhezetein- ket? Milly számos kegyekben részesítem! reménységünkön fölül, ha róla gyakran fogunk gondolkozni, és minden szükségeinket buzgóan adjuk elébe. Nem fogjuk-e magunkat szerencséseknek tarthatni, ha minden jót, mely- lyet kívánunk, atyai jobbjából veendünk.

4) Szentirati szöveg. Kérjetek, és adatik néktek, — Megváltónk szavai ezek, mellyekkel