Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
374 zással, és általa, mint közbenjárónk által, terjesztend- jük a mennyei atya elé. Ki nem látja ebből, milly szükséges imádságunkat mindenha Jézus érdemeivel egyesíteni? Ki ne könyörögjön, ha imádkozik az Üdvözítő nevében, és ügy, a mint ö kívánja, áhítattal t. i., alázatossággal, s magát az Isten akaratjára bízván? b) Minthogy a tanítványoknak eddig az Üdvözítőnek küldetéséről, s gyakorlatba vett megváltási munkájáról még nem volt tökéletes és alapos ismeretök, azt sem tudták, hogy ö a főközbenjáró Isten, és emberek között , következőleg még eddig mitsem kértek az ö nevében a mennyei atyától. Azért mondá nekik Jézus: Eddig nem kértetek semmit az én nevemben. Azonban nem akarta-e a kegyes Üdvözítő arra oktatni őket, mi javokat főleg eszközölheté? Nem kereste-e mindenkor igaz jólétöket, és szerencséjöket? E végből biztatja most őket, hogy az ö nevében kérjenek, és Ígéri nekik, hogy melletlök a mennyei atyánál mindig mint szószóló, és közbenjáró fog föllépni. Vigasztalja, és inti őket, hogy minden bajaikban bizalommal az atyához forduljanak , és kérésökben csak Jézusra emlékeztessék őt; mi által mindent olly bizonyosan megnyerendnek tőle, mintha azt magától Jézustól kérték volna. Végre már elölegesen festé előttök az örömöt, mellyet kivánataik teljesültéből meritendnek. c) Nem szokott e Jézus tanítása közben gyakran példabeszédeket használni? — És váljon olly értelmes-e már magában minden példabeszéd, hogy nem szükséges azt bővebben megfejteni? — Csoda-e tehát, hogy az apostolok eddig isteni mesteröknek minden beszédjeit, és tanításit kellőleg nem értették? — Minthogy azt Jézus tudta, de egyszersmind akarta, hogy jövőben egy se maradjon elöltök homályos ama fontos igazságok közöl , mellyeket nekik előadni akart: bíztositá őket, hogy jelen órától kezdve nem fog többé példabeszédekben, hanem értelmesen hozzájok szólani, és hogy világosan
