Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

362

morúságba ejtetünk, szoktunk-e sok kérdésekre eszmélni, mellyekkel magunknak felvilágosítást kérjünk? avagy oktattatjuk-e magunkat azok által, kik a dolognak valódi állapotát megfejthetnék? — Úgy Jézus tanítványai is e szók hallásánál bú és szomorúságba esvén, elfelejték tanítómesterüket kérdezni: hová menne tulajdonképen? Nem térend-e ismét vissza? és mit kívánna távolléte alatt általok müveltetni? Ez okból mondja itt nekik Jézus: „Senki se kérdez közöletek, hogy hová megyek, bár készülök elhagyni benneteket; hanem szavaim miatt nyugtalan szomor és leverő búnak engeditek által magatokat.“

Erkölcsi emlékezietés. Valamint kiki megfontolván az Üdvözítőnek e szavait alaposan vélheti, hogy Jézus szomorgó tanitványit a benne helyzett csekély bizalom miatt kívánta kegyesen megfeddeni: úgy tanulók számára ama fontos tanulság vonható ki belölök, hogy ők se mulaszszák el olly dolgokban, mellyek oktatásuk s elméjök kimiveléséhez tartoznak, tanitójokat gyakran és fiúi bizalommal kérdezni, ennek mind azt, mi nekik homályosnak tetszik, őszintén felfödözni, s e fölött tőle alapos fölvilágositást kérni. Az okos kérdezösködés legbizonyosabb ismertető jele a tanulni vágyó és kimive- léséröl szorgoskodó gyermeknek.

ó) Ha azonban az atya gyermekét , vagy egyik jó barát a másikat elhagyja, olly helyre menendő, hol ennek jövendő jólétét mozdítandja elő, vagy honnét helyettest küldend, ki öt távollétében kármentesítheti: váljon ekkor is, mint reá nézve káros dolgot tekintendi a gyermek atyjának elútazását? Fog-e távollétén határtalanul szomorkodni, s magát azért szerencsétlennek tartani? Nem vigasztalja-e magát azon örvendetes gondolattal, hogy atyja a távolban is gondoskodik felőle? — Hasonlag vígasztalé Jézus is szomorkodó tanitványit azon örvendetes Ígérettel, hogy mennyei atyjához való visz- szatérle nem fog ártalmokra, hanem inkább Szerencsé-