Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

357

nuis ág is nekünk, hogy szerencsétlen esetekben soha túlzott s reményvesztett szomorúságnak ne ereszkedjünk, soha az isteni gondviselésről kétségbe ne essünk, avagy bölcs rendelményei ellen ne zúgolódjunk, hanem inkább mindenkor isteni akaratjában megnyugodjunk, türelemmel várjuk be azon időt, mellyben neki tetszend aggodalmunkat tartós örömre változtatni.

I. Rovat.

I. Tartalom. Jézus/rövid időre elhagyandja, de majd ismét fölke- megjövendöli tanít— Vesendi őket,

ványinak, hogy Jtávolléte alatt szomorkodni, de viszonlátása után Martosán örvendeni fognak.

II. Hittanitmány. Az Isten nem hagyja el hiveit a szomorúság és

szerencsétlenségben; hanem ismét megörvendezteti segélyével.

III. Erkölcstanítinány. Szerencsétlenségünkben el ne csüggedjünk,

hanem mindig az isteni segélyben bízzunk.

Átmenet a hittanitmányra.

Nem voll-e az szerencsétlenség az apostolokra nézve, hogy tanitómesleröket halál által elvesztették? S nem szomorkodlak-e a fölött nagyon? — De sokáig hagyá-e Jézus őket e szomorú állapotban? Nem örvendeztette-e meg őket nem sokára jelenlétével? Nem sza- baditotta-e ki őket bújok s zavarukból? Mindig szerencsétlenségben és szomorúságban hagvja-e tehát Isten az ő híveit? Vagy inkább megörvendezteti-e őket segélyével?

Átmenet az erkölcstanitmányra.

A gyermekek is alávetvék néha szerencsétlenségeknek, vagy más szomorú viszonyoknak, ha vagy ők, vagy szüleik megbetegednek, elszegényednek, vagy valamelly szükséget szenvednek; ha ők némükép meg