Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

326

II. Erkölcstanitmány. Ama foglalatosságokat, mellyek Isten tiszteletére szogálnak, mindenkor kellő buzgóság- gal, s idején végezzük.

Átmenet az erkölcstanitmányra.

Követésre méltó-e a károm jámbor nőnek ama szent buzgalma, mellyel korán reggel mindjárt Jézus sírjához siettek holt testének bebalzsamozása által iránta viseltetett tiszteletöket tanúsitandók ? Nem kötelezte- tünk-e mi is, némelly Isten tiszteletére szolgáló foglalatosságokra, pl. a keresztény tanításnak, vagy a tanodában tartatni szokott hitoktatásnak figyelmes hallgatására, a templomban végzendő nyilvános isteni szolgálatra, az Istennek közös dicséretére imádkozván, vagy énekelvén egyetemben, a szentségeknek bizonyos időbeni fölvételére, a szegények iránti alamizsnálkodásra, s a t. ? Ne végezzük-e tehát mi is e szent foglalatosságokat, ime jámbor nők példájára illő buzgósággal, s mindenkor idején?

Az erkölcstanilmánynak bővítése.

1) Hasonlat. Váljon jó gyermek-e az, ki, mit atyja parancsol, megteszi ugyan, de kedvetlenül, buzgó- ság nélkül, s későbben, semmint kívántatik? Váljon tetszést nyerend-e cselekvénye? — Mi is gyermekei vagyunk az Istennek. Fő tisztünk tehát legjobb mennyei atyánknak buzgón szolgálni, s tiszteletére munkálkodni. Ezt jogszerűen megérdemli s követelheti tőlünk. De váljon kellőleg teljesítnök-e e tisztünket, s jó gyermekeknek mulatkoznánk-e irányában, ha tiszteletére szolgáló foglalatoságinkat renyhén, buzgalom nélkül s későn vé- geznök ?

2) Haszon. Ki az Istennek a köteles tiszteletet megadja, azt az Isten is viszont megörvendezteti, megáldja hivatása munkáit, s már e földön szerencséssé te