Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

313

tik, bennünket az ő nevében boldogítandó! — És ezen általános öröm zaj, és kiáltások közt vonult Jézus tanít- ványival a városba.

Erkölcsi jegyzet. Milly igen dicséretre méltó e nép, hogy igaz királya és Megváltója iránt illy nagy tiszteletet mutatott, hogy öt nyilván és örömhangon dicsérte , és mint Üdvözítőjét dicsőítette! Milly igen kívánatos, hogy e példát buzgó gyermekek is kövessék, és Islenöket vagy a naponkénti isteni szolgálat, vagy a nyilvános könyörgések, és szentmenetek alkalmával igaz örömmel és szivbeli ájtatossággal dicsérjék! Ok is megnyerik tetszéséte nyilvános tisztelkedésök által, mellyet imával, és énekkel nyilvánítanak, e mellett felebarát- jóknak is épületére leendnek, magoknak pedig tetemesen használandnak.

I. Rovat.

I. Tar tatom.í a látnokok jövendölése szerint szamárháton ünnepélyes

ibémenetet tartott Jerusalembe,

Jézus V bémenetnél a nép által kitűnő megtiszteléssel fogadhatott.

II. H itta nitmány. Jézus, a mi Üdvözítőnk legnagyobb tiszteletre,

és iinádásra méltó.

III. £r kölest a nitmány. A következő húsvéti sz. áldozásnál

legmélyebb tisztelettel fogadjuk Üdvözítőnket.

Álmenet a hittanitmányra.

•Nem voll-e dicséretes a nép buzgalma, mellynél fogva Üdvözítőnknek ünnepélyes bemeneténél olly nagy tiszteletet mulatott? Váljon kit fogadott akkor a nép városába? Nemde Istenét, Üdvözítőjét és Megváltóját? S nem érdemel-e az Isten legnagyobb tiszteletet, és imá- dást? — Nem voll-e tehát Jézus a mi Üdvözítőnk legnagyobb tiszteletre, és imádásra méltó? — S nem méltó-e erre még most is?