Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
Erkölcsi emlékeztetés.JVIilly rút hálátlansággal viszonozták a gonosz zsidók a hasznukra válandó intéseket, ni i 11 y elfogult szivet nyilvánítónak gonoszéi rágalmazván kegyes Üdvözítőnket. Ila utáljuk e rút hálátlanságot, mi se legyünk jó Istenünk iránt a tőle vett üdvös intésekért hálátlanok, és a hozzánk intézett jó előterjesztések iránt érzéketlenek. dj Ha Jézus boszuálló, vagy veszekedő természetű lett volna, a zsidóknaketiszteletlen szidalmazásit nem hallgatta volna olly szendén, s nyugalmasan. De ö egészen máskép gondolkozott, mint sok indulatoskodó, és haragos emberek, kik a legcsekélyebb megbántást sem tűrhetik a nélkül, hogy viszont ne szitkozódjanak. Nem viszonszidalommal, nem, hanem okos alapelvekkel, s legnagyobb szelídséggel kívánta Jézus megtámadott becsületét menteni. Nincs ördögöm, monda ő, mint ti gondoljátok, se müveimet ezen eltaszil ott szellem hatalmával nem létesítem, se dölyfös becsületvágyból s hiú dicsekvésből: hanem a mit cselekszem, azt mennyei atyám tiszteletére cselekszem, kitől e világra küldettem; ez az, ki az én becsületemet az emberek közt előmozdítja, s ki azt meg is boszúlandja, ha valakitől megsértetik. Ez akar benneteket e tanításim, s hirdetésiül által boldogítani; s ha ti ezeket hallgatni és követni fogjátok, az örök életet Ígérhetitek magatoknak érette jutalmul, ha pedig megvetitek el nem kerülitek az örök halált. c) Nem-e a legtisztább igazságot adta elő Jézus ezeket mondván a zsidóknak? Mert ugyan ki remélheti bizonyosabban, hogy az örök ÍTalált elkerülendi, mint az, ki az Isten igéjét és Jézusnak tanitmányait híven megtartja? -t* De mivel a zsidók Üdvözítőnk szavait nem értették, igazságtalanságról vádolták őt: „Mit? — mondának ők, te azt mondod, hogy az, ki tanitmányaidat megtartja, elkerüli a halált, és örökké él? Nem kell e minden embernek egyszer meghalni ? S váljon nem haltak-e meg atyáink s látnokaink, kik mégis szent férfiak