Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

293

3) Kár. De a mini tetszik Isten és embernek a há- ladatosság: úgy ellenére van mindenkinek a hálátlanság. A hálátlan embert maga az Isten is érdemetlennek tartja további jótéteményére. Azon gyermek tehát, ki étel után soha sem szokott Istennek hálát adni, méltán félhet, hogy elvonandja tőle az Isten jövendőben kegyességét, s vagy szüleinek halála, vagy más bal eset által olly szükségre jutlatandja, miként alig fogja a legnélkülözhetlenebb láp— lálatot saját fentartására föllelhetni.

4) Példa. Az étel után Istenhez röpítendő hálaimában legdicsöbb példát szolgáltat maga Jézus a jelen evangeliomban, és minden egyéb alkalommal, midőn ételt veve magához. Mert mindannyiszor olvassuk felőle, hogy az asztalnál a kenyeret vévé, megáídá, és mennyei atyjának hálákat ada érte. Valóban követésre méltó példája ez az Istenembernek, ki, nem tekintve, hogy istensége szerint maga volt minden anyagi tápszereknek adója, emberisége szerint mégis oktatni kívánt bennünket, milly hálásak legyünk e tápért Isten iránt.

5) Szentirati szöveg. Sz. Pál szavai: Mindenekben — következőleg a vett ételekben is — hálákat adjatok, mert ez az Isten aka ratja a Krisztusban mindnyájatok felöl. Thess. 1. 1. 5, 18.

6) Emlékmondatok. Minden jótétért mondott hálaköszönet, kérelem egyszersmind űj kegyért. — A hálátlanság legundokabb vétek.

7) Fohász az Istenhez. Téged, minden javak kegyes adóját Uram! Téged illet a hála, és dicsőség, le a varjuk károgását szintúgy hallod, mint a csalogány háladalát. Te hű atya módjára gondoskodsz hatalmas jobbodnak minden müveire; Te bennünket Fiaidat etetsz; fentarlod, s megáldod minden ország népeit. Tele van a föld köre bölcseséged; s jóságoddal. Uram vezesd lelke- met, s mutasd meg, miként háláljam meg mind ezeket!