Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

ha néha felebarátunknak valamelly kétes cselekvénye föltünönek látszik előttünk, mellyről rög-lön helyesen nem Ítélhetünk, váljon roszra magyarázzuk-e azt mind­járt? Az erkölcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Milly balgatagül cselekednék az, ki valamelly csekély foglalatú drágakövet rosznak tar­tana? Nem lehet-e néha a dolog belsőleg becses, habár első tekintettel föl se tűnik? És váljon a dolog belsejét átlehet-e mindenkor látni? Illy balgatag az is, ki ember­társának cselekvényeit minden kétes esetben rosznak tartja, ámbár még nem tudhatja, váljon belszándéka és czélja rosz-e. Milly gyakran telszhetik valamelly cse- lekvény csak külsőleg rosznak, melly belbecse szerint az Isten előtt legártatlanabb, legjobb lehet? Milly bizony­talanéi igazítanék tehát magunkat csupán a külszín után? 2) Mé 11 a 11 a n ság és k á r. Az Isten , ki vesé­inken is kereszlüllát, ki legtitkosabb gondolatinkat s czéljainkat is tudja, ö maga bír joggal az emberek fölött Ítélni, bíráskodni. Mert az ember azokat nézi, a mellyek látszanak, az Úr pedig a szivet nézi. Kir. 1. k. 16, 7. A ki tehát felebarátját szeretet­lenül megítéli, éklelenséget követ el az Isten ellen, mert az ő jogába vág, s magát embertársa birájává teszi. Mi­kép tetszhetik tehát az Istennek illy vakmerő ember? Nem félhet-e, hogy ezért meg fog büntettetni? Okos em­bereknél illy fogadatlan biró bizonyosan árt magának. Miután mást közönségesen magunk szerint szoktunk Ítél­ni, vagy mint mondatik, mivel mást tulajdon rőfünk sze­rint mérünk, az illy vakmerőn ítélő ember rosznak tar- tatik másoktól, mert ők is roszaknak tartatnak általa. E mellett szeretellenséget is tanúsít, felebarátján hibát kí­vánván felfödözni, mellyről mégis nem bizonyos, továbbá szerénytelenségét nyilvánítja, szálkát találván felebarátja szemében, s tulajdon szemében a gerendát nem látván. 283

Next

/
Thumbnails
Contents