Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

272

Átmenet az erkölcstanítmányra.

Ki szólóit Jézus dicsőülése alkalmával a ■ három apostolhoz a felhőből ? Nemde maga az Isién ? — S nem borullak-e ezen apostolok tiszteletből tüstént a földre, mihelyest az isteni szózatot hallották? Nem szól-e most is az Isten hozzánk hitoktatás alkalmával? — Nem mél- tányos-e tehát, hogy hitoktatás alatt mi is mindenkor legnagyobb tisztelettel hallgassuk az Isten szavát?

Az erkölcstanitmánynak bővítése.

1) Hasonlat. Milly tisztelettel hallgatnánk, ha az ország fejedelme szólna velünk ? — Mennyivel nagyobb legyen a tisztelet, mellyet akkor kell mutatnunk, mikor maga az Isten minden teremtményeknek legfőbb ura szól hozzánk az egyházi férfiúnak szája által ? Ez talán csekélyebb hatással van reánk, mert az Istent nem látjuk szemeinkkel úgy,mint valamelly földi uralkodót? Azonban hitünk tanítja, hogy az isteni igék hallgatásánál olly bizonyosan Istenünk elölt állunk, és a hitoktató szája által olly bizonyosan halljuk annak szavait, mint szemeink a földi király jelenlétéről biztositnak.

2) Haszon. A ki Istenének szavát kellő tisztelettel hallgatja, tiszteli azt, ki öt igéivel jóra kívánja vezetni. De e tisztelet által megnyeri szinte tetszését, s malasztot vesz tőle, hogy a hallgatott hitoktatás szán- déklott hatását reája nézve el ne téveszsze. Külső szerénysége által embertársának épületére szolgál példájával hasonló tiszteletre gerjeszti öt, se szerint mint jó gyermek, ki hite iránt tisztelettel van, minden becsületes emberrel megkedvelteti magát.

3) Kár. A ki pedig nincs tisztelettel Istenének szavai iránt, az egyszersmind daczol vele, s megveti legjobb atyját ama pillanatban, midőn felőle legkegyesebben gondoskodik. Mit várhat tehát egyebet a megbántottól,