Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

251

Átmenet az erkölcstanítmányra.

Nem érdemel-e a meggyógyult vak dicséretet, hogy a vett jótéteményért háládatosságból dicsőíté Üdvözítőnket? — Nem vesziink-e mi is a jó Istentől naponként számtalan, s gyakran igen jeles javakat, midőn pl. va- lamelly betegségtől megment , vagy közelgető szerencsétlenségtől megoltalmaz ; midőn szüleinket bajaikban vigasztalja és segíti; s nekünk is tanodái foglalkozásiakban különös előmenetelt enged; vagy különben sokféleképen boldogít? — Ne kövessük-e illy esetekben ama vakot, s ne köszönjük-e teljes szívből legalább az illy kitűnő javakat Istenünknek minden alkalommal?

Az erkölcstan ítmánynak bővítése.

1) Hasonlat. Milly alacsonlelkünektartanok azon emberi, ki ama különös jótéteményt, mellyet vele tettünk, meg nem köszönné? De bizonnyal sokkal alacson- lelküebbek, s gyűlöletre méltóbbak lennénk mi, ha isteni jótevőnknek vett különös malasztját megköszönni el- mulasztanók. Mert ha az embernek alapos igénye van, az éreztetett jótéteményért embertársának háladatossá- gára: mennyivel inkább igényelheti az Isten a mi hálánkat , minthogy mindent tőle veszünk, s az ő segélye nélkül embertársunkkal legcsekélyebb jót se lehetünk!

2) Méltányosság. Az Isten, minden teremtményeknek legfőbb ura, s valamint csupa kegyességből teremtett bennünket, úgy éltünk minden perczében előbbi semmiségünkbe visszataszíthat. E szerint nem köteles velünk legcsekélyebb jót tenni; minélfogva mind az, mit atyai jobbjából veszünk, csupa szeretet, kegyesség és irgalmasság. Lehetnénk-e tehát olly méltatlanok iránta, hogy e kegyességét hálásan el nem ismernők?

3) Haszon. A hálás ember mindenkor útat készít magának űj jótéteményre; mert a kegyességért benyúj