Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

247

e) Jézus azonban nem volt olly szeretetlen mint e szívtelenek, hanem igaz emberbarát módjára cselekedett, magához vezetlelé t. i. a vakot, szeretettel szólítá, s személyesen kérdé öt, mit kívánna tőle.

Erkölcsi emlékezteiés. Milly igen fölbuz- dithat bennünket Üdvözítőnknek e szegény iránt mulatott kegyes leereszkedése, hogy mi is mindenkor egész szivünket ajándékozzuk az ügyefogyoltaknak, valamint az Istenember is legnagyobb szerelellel karolta őket.

f) Jézus e vaknak meggyógyitására nem használt gyógyszert, mint az emberek használni szoktak, ha va- lamelly betegen kívánnak segíteni. 0 Isten volt, következőleg csak mindenható akaratja kivántatolt, hogy a vak lásson. És ez meg is történt, amint Jézus akará. Mert ezen egyetlen szavára: Láss, tüstént látott a vak. De mivel az Üdvözítő azért adá vissza e vaknak szeme világát, mivel őt buzgón kérte, és hitte, hogy Jézus igaz Messiás, ki rajta segíthet, még ezeket tévé fönebb idézett szavához: A te hited megszabadított téged! az az, vissza nem nyerted volna szemed világát, hacsak buzgó kérésed által nem tanúsítottad volna, hogy bennem hiszel, és bízol- A te bizalomleljes hitednek köszönheted tehát meggyógyulásodat.

g) Mi a kötelessége azon embernek, ki jótéteményt nyert? Nem tartozik-e azt jótevőjének megköszönni? Minthogy tehát e vakra nézve meggyógyulása igen nagy jótétemény volt, meg akará ö is mutatni, hogy nem tartozik a hálátlanok közé.Ennélfogva követi vala ötét, (az Üdvözítőt) magasztalván az Istent,az az, köszönetét mondott isteni jótevőjének, dicsérte öt fenhan- gon, s tanítványa lön, minthogy azon órától fogva nem távozott tőle. A nép is, melly e csodaszerü gyógyításnak szemtanúja volt, ez által az Isten dicsőítésére buz- dítátott.

Erkölcstanitmány. Ugyanezen hálaköszönet, s e dicsőítése Istennek nekünk is fő kötelességünk, va