Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
242 mek t. i. ájtatos, tisztességes, szorgalmatos, Isten és embereknél kedves leend, mivel ez mind következménye ama tanitmányoknak. De váljon nem szerencsés-e igy minden részről a gyermek ? 3) Kár. Ellenben milly igen árt magának azon gyermek, ki a nyert jó tanitmányokat figyelembe se veszi? Soha se leend jobb és ájtatosabb, mert az e végre adott eszközökkel élni nem akar. E szerint tehát ollyan marad, a minő mindenha volt: rendetlen, tisztjében hanyag, pajkos és csintalan, szeretetlen és daczos; s ezen erkölcstelenségek következtében tanítói, elöljárói, és minden jó emberek előtt mindig gyűlöletes leend. Istentől pedig bizonyos büntetést várhat, mivel bár a jó tanít— mányok által megérti akaratját, de mégis megveti azt. S lám az Isten maga fenyegeti az engedetleneket mondván : Az a szolga, ki tudta az ura akaratját, és el nem készült, és nem cselekedett annak akaratja szerint, sokkal verettetik. Luk. 12, 47. Ama gyermekekre tehát, kik az üdvös intésekre meg nem javulnak későbbi éveikben közönségesen szégyen, és szerencsétlenség vár. 4) Példa. Míg Joás király Jojadás tanítójának üdvös oktatásait hiven teljesité, jámborsága állal az Istennek kedvébe járt, és tőle áldva volt. De a mint Jojadás halálával megfelejtkezett a tőle vett tanitmányokról, és magát tulajdon vétkes ösztöneinek átengedő, felingerlé maga ellen az Istennek haragját, szerencsétlen lön, s végre saját szolgájától ültetett agyon. Krón. 2. k. 24, 2. 18. 25. 5) Szentirati szöveg. Boldogok a kik az Isten igéjét hallgatják, és megőrzik azt, mond az Üdvözítő. Luk. í 1,28. És sz. Pál biztosit bennünket, hogy nem a törvénynek hallgatói igazak az Is- tennél, hanem a törvénynek cselekedöi igazéinak meg. Rom. 2, 13. Mit használ tehát csak hallgatni
