Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
236 dott tanitmányokat kellőleg fölfogjuk, és az ezekben fölállított szabály szerint éljünk. bj Azon ábrázolat, mellyel Jézus e példabeszédben él, a szántóvetöröl van kölcsönözve, a ki kiméne a jó magot szántóföldjén elhintendő. Tudjuk , hogy minden szántóföldnek, ha belőle termést várunk, be kell vettetnie. A mag azonban vetés alkalmával nem esik mindig egy helyre, hanem ide s tova elszóratik. Minthogy pedig a föld nem mindenütt egyenlően jó, hanem itt olt majd köves, majd tövisekkel s bokrokkal benőtt, majd kövér és jól megtrágyázolt, majd száraz és sovány, a mag sem tenyészhelik mindenütt egyaránt jól, s gyümöl- csözketik kívánatosán. Ez történt a mai példabeszédben is, a mint a szántó vető magját a szántóföldön elhintette. Egy része t. i. véletlenül a szántóföld mellett elvonuló útra esett. Minthogy pedig ezen az emberek folyvást föl, alá járnak, s néha a madarak is reá szállnak, és a szétszórt magot fölszedik: igen természetes volt, hogy azt részt amazok összetiporták, részt emezek fölfalták. E része tehát a magnak nem hozhatott hasznot a szánlóve- tönek Más része a köves, sziklás földbe esett, és mivel ez nem szolgáltathatott neki annyi nedvet , mennyi kifa— kadására és meggyökerezésére kivántatott volna, ki kelle száradnia, s szinte nem hajthatott hasznot; harmadik része a magnak a tövisek és bokrok közé esett; és ez sem nőhetett meg, mert amazok mindig jobban és bujábban terjedtek, s a magtól a szükséges tápnedüt megvonták. Azonban egy része jó és kövér földbe is esett, és abban olly jól tenyészett, hogy minden szem száz mást termett, s így a szánlóvetönek fáradságát sokszorosan jutalmazta. ej Minthogy az előadott példabeszéd Üdvözítőnknek szándoka szerint hallgatóira nézve igen fontos volt, Jézus őket különös figyelemre intette az által, hogy hathatósan és buzgóan mondá nekik: A kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.
