Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
211 egy anyaszentegyháza vagyon, nem-e egyedül ez az igaz és üdvözítő anyaszentegyház ? Átmenet az erkölcstanítmányra. Nem-e nagy szerencse reánk nézve, hogy az igaz anyaszentegyháznak tagjai vagyunk? Kinek köszönhetjük azonban e szerencsét? Váljon kinek müve az, hogy igazhivő szüléktől származtunk ? Es megérdemletlük-e e szerencsét elölegesen? Nem. Nem mutatott-e tehát Isten ez által igen nagy kegyességet irántunk? Ne köszönjük-e neki gyakrabban e kegyességet? Az erkölcstanítmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Mit cselekednék a szegény, árva gyermek, ha valamelly gazdag, és kegyes Úr öt gyermekéül fogadná el? Nem köszönné-e élte hosszáig jól— tevőjének e kegyességét? Mi is különös kegyelemben részesítettünk Istentől az által, hogy bennünket minden elöleges érdemünk nélkül az igaz hit s a keresztségnek szentsége által gyermekivé fogadott, a káros tévhittől szeretetdiísan megmentett, és az üdvösségnek annyi kegyszereivel ellátott. Milly nagy köszönettel tartozunk néki mind ezekért! 2) Méltányosság. Minél nagyobb a nyert jótétemény, annál nagyobb hálával tartozunk érette jólte— vönknek. Fontoljuk meg már, milly jótétemény az, hogy az Isten bennünket az igazhivök sorába felvett, s anya- szentegyházának tagjaivá avatott. Hány millióm halandó • tévelyeg még mai napiglan is az egyház korlátin kíil a hitellenség homályában ? Hányán nincsenek az igaz hitnek birtokában, m e 11 y nélkül mégis — mint azt a sz. lapok megjegyzik — lehetetlen kedvesnek lenni az Istennél. Zsid. 11,9. — Milly szerencsések vagyunk tehát, hogy az Isten fiainak előjogával bírunk, 14 *
