Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
206 hogy hitoktatás alkalmával egyik a másikai figyelmében mint amahhoz föltétlenül megkívántaié jé kellékben szántszándékosan zavarja? Nem lesz-e illy gyermek egészen amaz ellenséges indulaté emberhez hasonlóvá, ki a jelen példabeszédben konkolyt hintett a jé mag közé ? Következőleg nem lesz-e csábitója tanulótársai- nak, ki szeretetlenül konkolyt hint az Isten igéjének jó magja közé? Legyünk-e tehát valamikor tanulétársaink iránt olly szeretetlenek, hogy hitoktatás alatt őket figyelmükben háborgassuk? Az erkölcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Milly megrovást érdemlene azon szeretetlen ember, ki embertársának kezéből kiütné a poharat, mellyel tikkasztó szomját kívánná enyhíteni? Ép olly utálatossá tenné magát ama nyughatlan gyermek, ki hátráltatná tanulótársait lelki szomjok eloltásában, az az, ama vágyban, mellyel Isten igéjét hallgatják; s a belőle származó haszon élvezetében. 2) Méltatlanság. A ki embertársát a hitoktatásnak figyelmes hallgatásában szándékosan zavarja, méltatlanságot követ el i) az Isten ellen, 2) a hitoktató ellen, és 3) felebarátja ellen. Ténye tehát háromszorosan büntetést érdemel. Méltatlan az Isten iránt, mert nem csak ön maga tagadja meg Isten igéjétől a kellő tiszteletet és figyelmet; hanem azt akarja, hogy az tanuló- társa állal is megtagadlassék. Megveti tehát az Istent, kinek tanitmányait legnagyobb tisztelettel kellene hallgatnia, s ennélfogva érdemes, hogy Istentől is viszont megvettessék. — Hitoktatója iránt az által méltatlan, mert megfosztja öt azon örömtől, mellyel tanitványinak hitoktatás alatti jeles figyelmükből, s az előadott tanít— mánynak óhajtott eredményéből élvezhetne. Felebarátja ellen végre ama nyilvános szerentetlensége állal méltatlan, mellyel annak lelkét kárba ejti.
