Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
zoz igazságosabb-e hosszú türelme mellett az Isten? De nem veszélyeztetnök-e ezzel magunkat nagyon? Ne javítsuk-e meg tehát inkább hibáinkat mindenkor tüstént, ha az Isten tanítóink által intet? Az erkölcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Milly oktalanul cselekednék az, ki elöljáróinak jóságában folyton vakmerőén bizakodnék, bár igen sokszor bocsánatot nyert már az ellenük elkövetett sérelmekért; s ennélfogva minden alkalmat használna azoknak folyvást! sértésökre? Biztos lehet-e illy ember, hogy elöljárója neki mindig megbocsátand, sőt tovább is türendi? Nem félhet-e inkább, hogy annak kegyét mielőtt vélné eljátszandja, s ez által magát boldogtalanná teendi? Nem különben nagy oktalanság volna, ha mi is mindig az Isten jóságára támaszkodnánk s hibáink javítását azért halasztanók, mivel ö olly türelmes, s bennünket régtől elszenved. Milly könnyen megvonhatná az Isten kegyelmét tőlünk, ki minden kegyelem s malasztnak Ura, milly könnyen megtagathalná az időt hibáinkat megbánhatni! 2) Méltatlanság. A ki ismétes intésekre, mellyekben az Isten tanítói s nevelői áltál részesíti, meg nem javul, az az Isten s tanítói iránt legháladatlanabb. Mert a jótéteményt, mellyet általuk nyer, érzéketlen megvetéssel viszonozza, és csúfolja azokat, kik iránta legjobb szándékkal vannak. Ezen fölül vétkes ön maga iránt, mert nem él azon eszközökkel, mellyekkel szerencsétlenségéből kiemeltetve igaz szerencséhez vezéreltetnék. Illy méltatlanul cselekednék pl. azon ember, ki vonakodnék kezét nyújtani annak, ki öt tulajdon élte veszedelmével a tátongó örvénynek széléről kívánná elvonni. 3) Kár. Minél kegyesebb az Isten a megjobbit- hallan ember iránt, midőn azt érzelmeinek megmásitására
