Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

197

az alvó Holophernesnek fejét levágandó, s e mellett tulajdon gyengeségét, valamint az őt fenyegető veszélyt is magában fontolgalá, ezen egyetlen fohászt bocsátá Istenhez: Erősíts meg «ngem Ur Isten ezen órában. És nehéz vállalátában kivánata szerint segíté az Isten. Judith 13, 9. Hasonlag mi is fölelmelhetjük elménket Istenhez, s emeljük is föl foglalatosságink közepette mondván: Uram segíts jelen tanodái munkámbam. És a jó Isten, ki a szükséget szenvedőnek könyörségét meg nem veti, e munkában is könnyű s áldásdús elömenelt engedend.

6) Emlékmondat. Imádkozz és dolgozz,s ád az Isten minden jót. — Minden az Isten áldásától függ.

7) Serkentés. Fiaim! szívesen imádkozzatok, s minden szükségtekben Istenre irányozzátok szemeiteket. Az ő akaratja szent és jó. El ne csüggedjetek, mert meghallgatja kérésieket.

Vizkereszt után ötödik Vasárnapon.

Evangeliom sz. Máté 13,24 — 39.

Az időben: monda Jézus e példabeszédet a seregeknek aj: Hasonlóvá lett mennyeknek országa az emberhez, a ki jó magot vetett az ö földébe b), mikor pedig alunnának az emberek, eljőve az ö ellensége, és fölül konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig föl— nevekedett volna a fii, és gyümölcsöt hozott volna, akkor megtetszék a konkoly is ej. Eljővén pedig a cselédes ember szolgái, mondának neki: Uram nem jó magot vetettél-e a te földedbe? honnét vagyon tehát a konkolya? És monda nekik: Az ellenséges ember cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-e elmegyünk és kiszedjük azokat dj ? És monda: Nem, hogy valamikép a konkolyt szedvén , ki ne gyomláljátok együtt azzal a búzát is. Hagyjátok mind a kettőt fölnöni az aratásig, és az aratásnak idejekor megmondom az aratóknak: Szedjétek ki először a konykolyt és kössétek azt kévékbe megégelésre, a búzát pedig gyüjtsétek az én csűrömbe ej.