Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

146

e) Kellett-e azonban Jézusnak is mint más gyermekeknek, a zsidó tanítóktól oktattatni? Nem volt-e öröktiil fogva, s e szerint fogantatásakor is mindentudó s legbölcsebb Isten ? — Csak azért kérdeztette ki tehát magát általok különféle vallási tárgyakból, s ezek fölött ö is viszont azért tön nekik kérdéseket, hogy részint mindentudóságát lássák, részint megmutassa, hogy tudományát nem emberek módjára tanulta, hanem önmagából merítette. Mivel pedig istenségét nem ismerték, természetesen igen csodálkoztak; látván, hogy egy tizenkét éves gyermek olly bölcsen és értelmesen beszél; valamint mi is csodálkoznánk, ha a tanodába lépvén, a gyermeket a tanítószéken; a tanítót pedig a tanítványok közt ülve találnék.

f) Jézusnak szülei magok is csodálkozának ezen esetnek rendkivtiliségén, midőn t. i. szeretett gyermeküket a tanítóknak közepette találták; mivel tán eddig még illy világos jelét isteni bölcseségének nem tapasztaláig Csodálkozásuk még sem volt olly nagy, mint örömük, mellyet megtalálása fölött éreztek. Ezen örömtül élesztetve, úgy látszik, gyengéden szerető anyja Maria egy kis szemrehányást is tett neki, hogy tudtok nélkül elmaradt tölök, s magát olly sok ideig engedé kerestetni.

g) Köteles volt-e azonban Jézus szüleitől engedel- met kérni, hogy Jerusalemben vissza maradhasson? — Nem volt-e ö Isten és ember egyszersmind ? S nem tehetett-e mint Isten, a mitakart? Nem küldetett-e meny- nyei atyjától a világra, hogy az embereket az isteni igazságokra oktassa s javítsa? Nem volt-e tehát e cse- lekvény nemesebb s eíöbbrevaló, mint az, mivel emberisége szerint szüleinek tartozott? Miértis igy felelt nekik: Mi dolog, hogy engem olly sokáig kerestek vala, nem tudjátokvala-e, hogy azokban, mellyek az atyámé, kell nekem lennem? azaz: abban, mit mennyei atyám tőlem kíván, t. i. hogy az embereket isteni igazságokra oktassam? Nem az én