Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

141

Az er k ölestan it in ánynak bövitése.

1) Hasonlat. Mellyikünk engedelmeskednék azon embernek, ki azt tanácsolná, hogy ugorjunk a kútba s fojtsuk bele magunkat? Bizonnyal senki, különben igen oktalanoknak kellene lenünk. Ép illy oktalanul cselekednék az, ki gonosz ember ingerléseinek helyt adna. Mert ez által kárt szenvedhetne lelkén, s ez őt sokkal szerencsétlenebbé tenné, mint ha csak test szerinti életét vesztené.

2) Kár. Ugyan mi haszon háramolhalik reánk a gonoszak társaságából? Valamint a rothadt gyümölcs megrontja az egészségest, úgy a gonosz emberek is megrontják társaikat, s oily szerencsétlenekké teszik őket, a minők ön magok. A jámbor és ártatlan gyermeknek szive, ha a csábiló társak nyomaira tántorodik, csakhamar elveszti jóra vonzó hajlamát, s meg nem engedett és tiltott tényekben laláland gyönyört. Meg keménykedik lassanként a gonoszságban, s ekkor az illy gyermek nemcsak az Istentől vettetik meg, hanem elöljárói s minden jó emberektől is megutállalik. Nemcsak Isten áldását s kegyelmét távolítja el magától, hanem mint gonosz, elvadult s hasznavehellen ember e földön se fogja szerencséjét lelni. A gonoszakkali társalgás, ha bár nem is engedi magát általok rósz útra vezettetni, megvonandja tőle minden erkölcsös embernek tiszteletét, mivel kit ön magából meg nem ismerhetni, megismerhetni társaiból. És tapasztalt igazság: hogy a hasonter- mészetüek szívesen társulnak.

3) Példa. Milly szerencsés volt Salamon mig gonosz társai nem voltak? addig t. i. a jó Isten kegyekkel halmozó, adott neki bölcseséget, tekintélyt s nagy gazdagságot. De alig követte el ama balgaságot, hogy néhány pogány nő kedvéért a bálvány Isteneknek áldozott, egyszerre vége lön minden szerencséjének. A megbántott Isten föltámasztá elleneit, tekintélye a nép