Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

íiak i. eredetet, 2. halálos következesit , 3.*orvosságit. 279—280. 1.

1. Eredete annak a’ megúnásnak : az az életnek megtágítása. Elhagyja az ember az isteniiédelemnek gyakorlásit, nem akar magán többé olly erőszakot tenni, se’ magára ennyit vigyázni; testi gyönyörűségekben merült! és kényes életre , lesieti és világi hiúságokban töltött életre szoktatja magát : szereti azt , és minden , a mi azt háborgathatja, eltürhetet- lenné lesz néki. Onnan támaszt tehát magában távozást az áldozástol, azért hogy ez más életet kíván mint sem az legyen. Minek annyi áldozások , mondja egy némelly ? Elbúza magát a’ Szent Asztaltól, és úgy tágasabb útnak índúl. Másképen beszedettek 's cselekedtek az emberek azokban a’ keresztényi buzgó- ság’ ideiben , mellyekbert az Isten’ leikétől lelkesítettek voltak. 28->—287 ♦ I2, Következési annak a’ megúnásnak. A’ mint, hogy az életnek megtáguiása áldozásnak megúnása, leginkább természetszerént való , de leginkább halálos, viszontaglás által , életnek új megtágulására viszen. Mert az a’ megúnás táT-oztatja az embert az áldozástól ; és mennél kevesebbet áldozik , annál kevesebbek a’ malaszti, annál kevesebb az ereje, annál kevesebb a’ vígyázása s figyelmetessége önnönmagára , kevesebb a’ buzgósága maga előlmeneteíére, és következendőül annál nagyobban megtágul. A’képen láttattak személyek legszentebb társaságokban rendetlenségbe esni ; és a’képen láttatlak egész társágok önnönmagok meghazudtolni magokat, és istenitiszteletnek botránkozásává lenni. 287—

290. I.

— C 397 ) —