Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

( 379 )

jnég veletek az ember, bogy az emberi igaz« ság egy szempillantásni gonosztételért töm- löczre , örökös szám ki vetésre , sőt báláira is kárhoztat , melly örökös büntetésnek neme.

J)e azomban térjünk vissza a’ hitre ; két dolgokra tanít az minket, mellyel« iránt meg ne rfi csalhat az mindet, t. i. hogy az Isten igazságos , és hogy az q bosszpállásinak nincsen vége ; következendőképen e'két igazságok nem tusakodnak egy más ellen , és tÖkélleteSeif megférnek eggyütt. Az Isten nem elegendő- képen hatható arra , hogy azt véghez vigye , hogy a' teremtett állat egész egy örökké valóságon áltál kinszenvedésekben ’s kínokban maradjon : harmadik tévelygés. Ez leghitványabb és a’ hit egyszerre elrontja azt azon adia által mellyet ád nékünk az Isten mindenhatóságáról. i l 3---12 1. 1.

<i. Tökélletességre viszi az a’ mi világosságiakat? mert nem hibáznak nékünk okok az Isten’ cselekedetének megigazlására a’ boldogtalan örökké valóság iránt. Az első a1 bűnösnek akaratjából vétetett ki, melly volt a’mint > Sz. Jeronymos és Sz. Ágoston sajditják , ellent állani örökké az Istennek , ha őtet az Isten hagyta volna örökké élni e’ feldön. A’ második , Aqvinumi Sz. Tamás szerént , vétetett a' bűnnek természetéből, mellynek , helyre nem hozattathatvá n kárhozott létek által , mindenkor fennállania kell , s mindenkor meg kell lenni az ő büntetésének. A’ harmadik is, még a bűnnek természetéből vétetik , mellv verhetetlen egy nagyságot bánt meg: a honnan Sz, Ágoston és isteni tudományt Tanító minden Bölcsek azt hozzák ki , hogy az tehát véghetetlen büntetést érdemel ; és a’ minthogy az a’ büntetés nem lehet véghetetlen önnöri-