Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

( 3.58 )

hogy az Isten meghitelesíti a’ hazugságot. Az az ember pedig, hi Jézusnak hívattatik , meghal gattatott, a’ mint látjátok, hogy e’ csudát xoívelné az én személyemen; és nem egyébért mívelte ő azt , hanem megerősítésére annak , hogy ő önnönmaga Istentől küldetett legyen , szükséges tehát, hogy ő valóságosan az legyen vagy hogy az Isten legvétkesebb ’s legdurvább trágárságnak védelmezőjelegyen. Mert az, Sz. Ágoston szerént, az értelme annak a’ csudál- kozásra méltó mondásnak : Tudjuk hogy az Isten nem hal gat ja meg a' bűnösöket: (A) és a’ mit az isteni tudományt Tanító Mesterek véghetetlen sok okoskodásokba bekevernek , azt az a’ szegény egy szóval megfogja, és kitől tanulta ő azt, ha nem attól az isteni Tanító Mestertől, ki egy szempillantásban megtanítja az alávetett és engedő elméket ? Ha az a’

< suda tétel (folytatja ő tovább, szorítván mindenkor azokat a’ hamis Tanító Mestereket) ha az a’ csuda tétel több értelmű tétemény volna, meilyet külömbféleképen lehetne magyarázni, a’ ti tévelygéstek kimenthető volna; de hogy valaki egy vakon születettnek szemeit megnyitotta volna, azt soha senki sem hallotta , annak valamennyi esztendők’ századinak folyásában példája nincsen, az nem a’ természetnek mivé , és nem jöhet mástól hanem csak Istentől. (B) Mit mondhatott volna erősebbet egy istenitiszteletnek tanulásában tö- kélletességre jött ember , és mit vethetett ellent annak az egész Synagóga ?

Ah! Keresztények, az az a’mit Sz. Lélek a’ mi hitünk’ gyözedelmének nevez : És d gyö- zedelem , meliy d világot meggyőzi az d mí

<A) Ibid. v. 31. (bj Ibid. v. .32.