Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

( 351 )

<> magát, es az ő bizonysága mindenkor egyenlő : Sárt teue az én szemeimre, és megmosdottam , és látok. (A) De az az ember egy bűnös : ha ő bűnös , a’ mint ti mondjátok , azt én nem tudom: minden, a’ mit én tudok az az, hogy ennek előtte vak lévén , netn vagyok az többé. (B) Ám ez a’ bizonyság tétel , mondom még égyszer , annyival inkább meg szégyenitette a’ Farizeusokat , mennyivel együ- gyüebb 's hűségesebb volt. Mert mit tehettek tik annak megjátszodtatására? Oily cselekedetről volta’ szó, melly magában viselte az ő világosítását ’s próbáját: az annak a’ szegénynek személyében álló csuda tétel volt ; az a’ szegény szóllott, és kimutatta magát : mit tehetett az álnokság ’s csempesség illy egy hőse' gesséír ellen ?

Es az szégyeníti meg, Keresztény Társaság , még mái nap is bizonyos világ’ szabadosinak vakságát, kik az ő vásott életeknek boldogtalan előlmenetelében annyira jöttek, hogy semmit többé nem hisznek , és az ő hiteknek ellenemondanak, ím’ ez az a’ mi őket kétségbe ejti; elbeszéllése bizonyos csudáknak , mellye- ket emberi mód szerént is kell hinni, és mel- lyeket a’ legfurcsább, Ieggyanúságosabb ’s legkevesebbé könnyen hívő okosság kéntelenítte- tik megismerni: elől beszél lése nem csak fedhetetlen ’s hitelre, hanem tiszteletre is méltó egy embernek, ki mondja: én azt láttam, én velem történt a’ dolog, és én tulajdon tapasztalásomból beszéllek árról. Mert azt állítani, hogy azok , kik valaha e’képen beszéllettek , minnyájan czinkosok vagy látásosok voltak ; hogy mivel voltak egy némellyek , vagy töb(A) Joan. 9, »1. (B) Ibid. v. 2