Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

“vagyon neki arra , hogy visszavesse Őtet é$ nem gondolja hogy rövidséget tegyen, néki, ha maga ügyét más Ítéletre áítalviszi. Ámbár melly fedhetetlen fegyen egyébkint egy tanúbizonyság , ha az ő haszna a’ bizonyságához hozzá kötve lenni találkozik , az ő bizonyság tétele semminek tartatik; mint ha az emberek köz akarattal tennék azt az igazságot önnönma- goknak , hogy megvallanák, hogy mikor az Ő hasznok egy félen vagyon, tehetségtelenek ők többé arra, hogy az igazságnak reguláit megtartsák. Nem kell tehát csudáínunk , hogy a* Farizeusok , Krisztus Jézussal ellenkező hasznot csinálván magoknak , megvakultak az ő személye iránt ; mert az természet szerént való következés volt, és csuda volt volna ha az a’ megvakulás nem volt volna annak a’ tulajdon haszon’keresésének foganat, a. De azt kell csudáínunk, hogy Krisztus Jézus’személye olly szent ’s oily tökélletes lévén, a’ minő a’ Farizeusok hasznokban járó dolognak tartották, hogy ellene volnának annak. Mert , Kedves Halgatóim , az vesztette el őket , és az veszt el minket. Csinálunk mi magunknak hasznokat mell vek arra megynek először , hogy megvakuljunk , é.^ annak utána megcsalatkozhatat- lan egy kínszerítés által , öszvezajduljunk , boszonkodjunk , ’s haragra fakadjunk minden mi becsünkre méltó emberek ellen, a’ kikkel a keresztényi szeretetnek eggyesítenie kellene bennünket. O tulajdon haszomiEn keresése, mennyi ítéleteket megvesztegettél te annak az isteni szeretetnek kárával ! mennyi sebeket csináltál te annak a’ jó erkölcsnek a’ te emberek’ elméjében tett halálos benyomásid által !

De lássuk meg ezt még világosabban a mi JEvangélio.miinknalí folytában és a’ Farizeusok— ( 34« ) —