Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

hanem hogy élőtökbe tegyem az Evangéliom’ adiáit, es hogy legalább azoknak valósága ’s szükséges volta felöl meggyőzzelek benneteket. Ha a’ világ ezek az evangéliomi állítások szerént mivelődne, a’ nagyra vágyódás ki gyokereztet- ne onnan , és az alázatosság országolna ottan : avval az alázatossággal okosságossá lenne az ember, megszenteltetne az isten előtt, és gyakorta jobban is szerencséltetne az embereknél, mert ahoz tisztelettel s bizodalmassággal viseltetnének. De az az alázatosság nélkül azon feliül hogy a’ nagyravágyódás vak az ó tisztesség’keresésiben , és magabízott az ő szándékiban , még gyűlöletes is az Ö következésiben , és az fog lenni tárgya a’ harmadik résznek.

HARMADIK. RÉSZ.

A’ mint hogy két nemek vagyon a’ nagyságoknak, az egyikek, rnellyeket az Isten rendelt a’ világban és a’ másikok , mellyek abban felemelik magokat , úgy szóllván , önnönnta- goktól; amazok, mellyek a’ Gondviselésnek mívei, és emezek , mellyek mintegy emberi nagyra vágy ód ásnak szerzeményi, nem kell csudálkozni , Keresztények hogy azok olly ellenkező foganatokat okoznak , nem csak azokban, kik azokkal bírnak , hanem azokban is, kiknek azokban semmi részek nincsen; és kik azokat feletlen és indulatosságtól mentt szemmel szemlélik. Egy törvényesés természetszerént való nagyság , nielly az Isten’rendeléséből való , visel magában bizonyos egy jegyet, mely , a’ tiszteleten ’s becsületen felül, bozzávonja még a’ népeknek jó aka- ratjatis és szívét. Ezen állításból szeretjük mi a’ mi Királyinkat: távol légyen, bogy az ő fel- emeltetésekben volna valami ollyas a’ mi minket

— ( 27 ) —