Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

( íj )

szí, nyílván való jele az annak, bogy a' maga bizottság kormányozza tehát ötét, es hogy azoti vélekedésben , mellyel önnönmaga felöl vagyon nem fél magát a’ fedhetetlenek és tökélletesek közé számlálni : mert a' világi nagyra vágyó- dóknak vakmerősége szint’ addig megyen , ha vissza nem nyomatik a leikiisrnéret által , és nem kormányoztatik az isteni félelem által.

De végtére, mondják ók , mi mind azt , mind a’ többit olly jól megtehetjük, mihtmá- , sok. Én pedig megfelelek nékik Sz. Bernard Apáturral : micsoda következést hoztók ki ti onnan ? Ha ezerni mások érdem nélkül, és illendő feltételek nélkül felemelkedtek arra a’ hivatalra , alkalmatosabbak vagytok-e ti arra azért, hogy ok arra nem méltóbbak mint ti ! Hogy ti azt elviselhetitek úgy mint mások, kik azt el nem viselhették, nem-e ugyan az nyilván kimutatja a' ti elégtelenségteket ? De ha kiki illy keményen Ítélné meg magát, ki töltené betebat a’ tisztségeket s hivatalokat ? Ah ! Keresztények , ne törekedjünk mi azon , hogy. mi történne ; gondolkodjunk önnönmagunkról , és hagyjuk az Istennek a’ világ’ vezérlésének gondját : a világnak kormányozására soha sem fogyatkoznak meg a’ személyek , mellyeket az Isten az ó gondviselése által arra rendelt. Hz az emberek illy keményen ítélnék magokat , azonnal többen , kik nem méltók a helyre, mellyet elfoglalnak , kezdenének azokká lenni; és ha többen, kik azokra méltatlanok, azt az igazságot tennék magoknak , hogy azoktól távoznának , azonnal szabad és könyvi útja lenne oda az érdemnek , es ámbár melly ritka legyen az , még is elegendő találkozna »z üres hivatalokra ’& tisztességekre.