Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

eggyezzünk ; a’ honnan be hozza ő , hogy a’ nagy állítás , mellyen forog legtöbb embereknek nagyra vágyódása , közönségesen a’ maga bizottság legyen, vagy a’ titkos adia, mellyet ok a’ magok tehetőségekről csinálnak magoknak ; és onnan veszem én , Keresztények , próbáját a’ második mondásnak , mellyel tettem : mert vegyétek észre , ha tetszik minden következéseket, mellyek ezen okoskodásból következnek , és mellyeket én kifejteni akarok. A’ nagyra vágyódó mindenre ahéto- zik ’s mindenre vágyakodik, tehát ő mindenre alkalmatos volna nem tesz ő határokat az ö szerencséjének *s az ö kívánságinak ; nem tesz tehát határokat a' vélekedésnek , mellyben Ő az ő érdeme ’s személye felől vagyon. Kimagyarázom magamat: micsoda egy nagyra vágyódó? az, meg felel Aranyszájíi Sz. János , egy Önnönrnagával megteltt ember ki azzal hízelkedik magának hogy ő elviselhet mindent , a’ mit hiszi hogy felemelheti őtet , ki a’ külömbféle állapotok szerént, mellyekben ő lekötelezve vagyon , abban bízik , hogy elegendő ereje vagyon arra, hogy magát legnagyobb értékű gondokkal terhelje , elegendő világossága arra , hogy legcsikíandósabb dolgokat folytasson , elegendő tökéletessége arra, hogy a’ köz hasznokat elítélje, elegendő buzgósága ’s jámborsága arra hogy a’ Szentegyházat kormányozza , elegendő természetiül adatott tehetősége és a’ városi rendtartásra való tudománya arra, hogy a’ Királyok’ tanácsába , ha oda hivattatna , bemenjen ; ki nem lát hivatalt, melly ő felette legyen, jutalmat, mellynek néki megadatni ne kellessen, jó akaratot, mellyet ő ne érdemeljen, egy szóval, ki ellene nem mond semminek, se’ ki uem rekeszti] magát semmiből.

— ( >9 ) —