Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

( .53 )

megvagyon a’ jámborságból e’ világban , nemi kevesebbé bizonyságot tészen az ő bűne ellen ; hogy pedig ó ezen bizonyságtétel’ erejének ’» nyilvánvalóságának engedni nem akar, az nem hogy kimentené Őtet, de inkább megkettózteti gonoszságát. De mit tudom én, úgymond ő, mi történik a’ lélekben, és ha megfelel-e az emberek’ belső mivolta azoknak a’ szép külső színeknek, mellyek a’ szemeket érdeklik? Én pedig mondom néki: miért veszed te, kedves én Halgatóm , két rész közül mindenkor a’ kevesebbé kedvezőt? és helyes gyarlóság nélkül, ’s minden különös próba nélkül, miért állitod hogy azok a’ külső színek mindenkor megcsalnak, azért hogy egynémellykor megcsalnak? De mondja ő, ezek az igazi ’s vitathatatlan jó erkölcsöknek példái igen ritkák. Igaz az, de árubátor ritkák , mindenkor meggyőzó okok Ieendenek azok megigazlására a’ sentencziának, mellyet az Isten fog kimondani ellened; meri hatalmadban vagyon követned azokat; és úgy is az Isten’ fia magyarán értésedre adta , hogy az ő Választottinak száma igen kicsiny, és hogy hozzá kell az embernek magát eggyeztet- nie ahoz a’ kicsiny számhoz, hogy avval a' kicsiny számmal kell járnia , hogy nem üdvezűl- het egyébként, hanem abban a’ kicsiny számban. Boldog vagy te, ha ennekutána azt követed , és ha megszűnsz annak igazságtalan bir- ságlója lenni, hogy hív követőjévé legyél, boldog , ki azt követni fogja mint te. De beszéljünk mostan a’ gyáva Kereszténnyel , és mutassuk meg néki mennyire erőtlen ’s vétkes ő az ő erőtlenségében , mikor megháborodik a’ más’ képmutatásán, elannyira, hogy az Isten úíaitól eltávozik : az a’ második rész.