Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

( 43 )

ga ítéletére, és tellyes. hatalommal az ő felebarátjának birságlójává tévén magát , habozás nélkül kimondja , hogy mind az a’ jámborság melly masokbandátszatik , nem egyéb , hanem képmutatás , és színes egy eszelős képzelet : ha nem megyen épen annyira, hogy illy elvégzett V. illv egvátallyában való szentencziát hozzon, legalább’ minden jámborságot, melly magát az o szemeinek elöbnutatja kétségesnek tartja mint ha egv sern volna mellyhez bátorságosan biz* hatna az ember. Kárhozatra méltó állítások , mellvekhez annyival örömestehb hozzájok ragaszkodik , mennyivel nagyobban kedveznek azok az ö természetiindulatjának , és mennyivel tehetségese l>bek arra hogy ótet az Ő reudetlenségi- bmi megerősítsék. Hozzuk világosságra még e’ két gondolatokat , és igyekezzetek jól megérteni azokat.

A mint hogy az istentelen elvagyon tök el I- ve arra, hogy istentelen legyen , és a’ természetiindulat mellynek ő magát elhagyja , kinszeriti citet arra , hogy erkölcsöknek siralmas egy megvesztegetésében elljen akarná ő , hogy abban is hasonlítanának ő hozzá minriyájan a’ többi emberek ; és ám bátor ismérje ó magát bűnösnek és vallja magát annak lenni az volna az ó örömé, hogy hizelkedhetik magának azzal hogy ö szint’ olly jámbor ember mint minnyájan mások , vagy inkább bogy mások minriyájan nem jobbak mint ó. Ez a’tartomás csúfos , mindaz« által igen természetszerént való. Akár rni legyen az, abból a’ csúfos tartomásból kohol ó magának egy vélékedést, és lassankint meggyőzi magát abban, hogy a’ dolog valóban ügy vagyon a’ mint ő azt magának képzeli , es a’minőnek óhajtaná azt lenni; és mivei hogy a'kép«